1.

A Nemzetközi Csillagászati Unió (International Astronomical Union – IAU) illetékes bizottságának döntése nyomán 2005. április 8-ától a 67 308-as sorszámú kisbolygó Öveges Józsefről az Öveges nevet nyerte.
  A 67 308 Öveges kisbolygót Sárneczky Krisztián és Kiss L. László fedezte fel Piszkéstetőn, az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézetének 60 cm-es Schmidt-távcsövével. Az aszteroidát még 2000-ben találták; néhány napig sikerült nyomon követni, és a pályaszámításhoz felhasználták Csizmadia Szilárdnak a felfedezést követően készített felvételeit is.
  Az Öveges pályája 9,6 fokkal hajlik az ekliptika síkjához, excentricitása 0,098. Keringési ideje 5,2 év.
  A felfedezők, így köszönvén meg a nyomonkövetéshez nyújtott segítséget, Csizmadia Szilárdot kérték fel arra, hogy keresztelje el a kisbolygót, ő pedig Öveges Józsefet javasolta névadónak. Öveges a Zala megyei Pákán született 1895-ben. Fizikaprofesszor lett; népszerű tévéműsorai, könyvei nyomán egy ország ismerte, szerette meg őt és a fizikát – egy nemzedéknek segített jobban megérteni a világot. 1979-ben hunyt el Budapesten, és a zalaegerszegi régi temetőben nyugszik.
  Az Öveges kisbolygó mint a magyar tudománynak az egyik jelképe is kering - „örökké” - a Nap körül. Felfedezése kitartó munka, kutatási program eredménye, a névválasztás pedig telitalálat. A tudomány alázatos és mindenki által elismert képviselője volt Öveges; egy ország számára A Fizikus, jelképe a kíváncsiságnak, a megismerni vágyásnak – olyan dolgoknak, amik még inkább emberré teszik az embert. Élénk, vidám stílusával megmutatta, hogy a bennünket körülvevő világ felfedezése nem feltétlenül fárasztó hiábavalóság, hanem élvezet – a megismerés, a megértés, a kíváncsiság az életminőséget javító tényezők.
  Az Öveges kisbolygót maga Öveges és életműve teszi azzá, ami: a tudomány vidámságának szimbólumává. Az aszteroida így jóval több annál, minthogy egy újabb magyar név került az égboltra. Öveges nevével a jókedvű tudomány, a megélt megismerés, a szellem könnyedsége kapott örök emléket. Éppen a kellő pillanatban.

  Hiszen ezerszer elhangzik, immár évtizedek óta, hogy a tudomány (mintha az valami cselekvő személy lenne…) az emberiséget önpusztításba sodorta, az ismeretek csupán szomorúsághoz, testi-lelki egészségtelenséghez, új fegyverekhez vezettek. Elhagyva a tudományt, megszabadulunk a vele járó rossztól: a fárasztó tanulástól kezdve a környezetrombolásig minden a múlté lehet. A balgaságból fakadó szomorúságunk okát próbáljuk így valami megfoghatatlanra hárítani – felelős élet helyett kényelmesebb vádaskodni. Most viszont van egy kisbolygó, amely folyamatosan emlékeztethet valakire, aki megmutatta a tudomány nevetését; valamint azt, hogy a szellem öröme az alkotás, nem pedig a rombolás.


2.

  A Vega Csillagászati Egyesület sohasem zárta el magát a legszélesebb értelemben vett kultúrától – természetesen a mi dolgunk a csillagászat művelése, népszerűsítése, eredményeinek megismerése és megismertetése, de rendezvényeink során mindig törekedtünk arra, hogy amennyire lehetséges, a bennünket körülvevő környezetet a maga teljességében megismerjük. Ezért teszünk kirándulásokat a táborokban, ezért látogattunk el Deák Ferenc szülőházába, és mikor Pákán jártunk, természetes volt, hogy a fizikus Öveges József szülőházát is felkerestük, s megtekintettük a helyi iskolában berendezett Öveges-múzeumot. Mikor pedig elnökünk őt javasolta névadóként, azzal Egyesületünknek is nagy örömöt szerzett. Hiszen gyökereink miatt is természetes örömöt érzünk, ha egy zalai származású embert ér jogos elismerés, ráadásul éppen egy természettudósról van szó, akinek nevét ezentúl egy égitest viseli.
  Mit jelent, jelentett eddig a 67 308 Öveges a VCSE-nek? Először is természetesen mégegyszer örömet, hogy egy Zala megyei tudóst méltán ajánlhatott egyik tagtársunk névadóként. Örömet, hogy olyan név kerül fel az égboltra, amely különös szimbólummal bír.
  Emellett publicitást is jelentett a számunkra. A honlapunkon megjelent hírt például szó szerint átvette a KFKI fizikai híreket közlő oldala. A honlapra hivatkozott a Rádió Egerszeg is, amikor röviden beszámolt az Öveges kisbolygóról. Az aszteroida és vele együtt az Egyesület hír lett a zalaegerszegi városi televízióban, illetve keretes hírként hozta az információt a legnagyobb hatású megyei sajtó, a Zalai Hírlap. A napfogyatkozás után most kerültünk újra komolyabban reflektorfénybe. De vajon igazából mit szolgál az, hogy a városi elektronikus hírforrások pár ezres, vagy a megyei lap több tízezres közönsége értesült a kisbolygó kapcsán rólunk is?
  A VCSE közönsége, akiket tagjai sorába vár, elsősorban azok a zalai emberek, akik csillagászok, amatőrcsillagászok, vagy egyszerűen csak érdeklődnek a csillagászat iránt. Az előbbi két csoport megismerhet, tudomást szerezhet rólunk és elérhet minket könnyen, ha akar. Utóbbiak előtt sem vagyunk elzárva, sőt, a világháló korában erről nincs is értelme beszélni. Ugyanakkor a felszínesebb, esetlegesebb érdeklődők, a nemes egyszerűséggel kíváncsi emberek – akik Öveges megannyi tanítványai lehetnének – éppen a mindennapok híradásait figyelve találhatnak ránk. Emellett a nyilvánosság segít megjeleníteni közhasznú voltunkat, azt, hogy tevékenységünk egy része nem valamiféle belterjes dolog. A nyilvánosság haszna számunkra az lehet, hogy ismeretterjesztő céljainkat hatékonyabban tudjuk végezni, a csillagászatot a fellegekből az emberek közelébe hozhatjuk.
  Ugyanakkor a média túlértékelésétől óvnék. A napisajtó hírei holnapra elenyésznek. Az elektronikus sajtó hírei általában már percek múlva is kivesznek az emlékezetből. A csillagászat maga pedig ugyan sokakat érdeklő téma, a színes hírek között szívesen hozott anyag, mégis, a közérdeklődés vonalából valójában kiveszik. Így aztán az ismertség szélesebb körben csak ideig-óráig tarthat. De ez a szélesebb ismertség nem is célunk: a velünk kapcsolatos alapvető információkat (első lépésként értsd: egyáltalán létezünk) azokhoz kell eljuttatnunk, akiket érdekelhet az, amivel foglalkozunk. És az ő emlékezetükben inkább meg is ragadhatunk. A másik csoportot tagadhatatlanul a döntéshozó szervek, személyek alkotják: azonban ők is ugyanolyan emberek, mint mások. Vagy emlékeznek ránk, vagy sem; és ha tudnak is rólunk, az sem jelent még semmire garanciát.
  Törekedhetünk tehát nagyobb nyilvánosságra, a fentebbi okokból ez szükséges is, ám a nyilvánosság maga nem fog megoldást hozni minden problémánkra. Az ismertség megkönnyítheti kapcsolataink építését, kedvező megítélésünk pedig segítheti gyarapodásunkat. Azonban valami csillagászati Kánaán eljöttét botorság volna várni pusztán attól, hogy majd a csapból is a csillagászat és a csillagászati szervezetek fognak folyni. Ha a holdraszállás, a Hubble-űrtávcső, vagy az Univerzumról szóló ismeretterjesztő filmek tömegei nem értek el annyit, hogy a döntéshozók belássák: a csillagászatra pénzt, energiát áldozni nem a bolondok gyönyörűségére való, akkor attól, hogy – tegyük fel - egy csillagászati egyesület híres lesz, sem fognak a források hirtelen megnyílni. Az ismertség mindezeken túl sokszor meddő dolog, vagy éppen terhes. S gyakran hajlamos öncéllé válni.
  A média tehát: rossz hatékonyságú eszköz, mely apró rovásokkal dolgozik az emlékezeten. Szükséges vele élnünk, hogy a csillagászatot valami talányos luxusból a napi műveltség valamelyes részévé tegyük.
  Az Öveges kisbolygó egy ici-pici lökést adott ebben a munkában. Nem sokat; de talán annyit, hogy sokan olvastak-hallottak arról, hogy léteznek kisbolygók, s vannak, akik velük foglalkoznak. S hogy létezik egy szervezet, a Vega Csillagászati Egyesület, mely jó emlékezetében tartotta meg Övegest, legalább annyira, hogy igyekezett mindenkivel tudatni Zala megye szülöttének égiek közé emelkedését.


3.

  Mit jelent hát az Öveges kisbolygó? Például a következőket: az emberiségnek a tudomány mosolyát. Hazánknak egy újabb jelképet. Zala megyének büszkeséget. Öveges Józsefnek az időtlen tiszteletet – névadójától, felfedezőitől, hazájától, a csillagászok közösségétől, s a világtól.
   Április 8-án a tudomány bizsergető öröme letörölhetetlenül az égre íródott.


Eredetileg megjelent: Vega 70. (XV. évf. 1. szám, 2005. április 20.)

vissza az oldal tetejére