Versek, dalok

A bit beyond perception's reach I sometimes belive I see That Life is two locked boxes, each Containing the other's key. /Piet Hein/

Germán monda a világ keletkezésérõl   A régi idõkben semmi sem volt,   Nem volt sem homok, sem tenger,   Sem sós habok,   Nem volt lenn föld,   Nem volt fenn ég.   Nem zöldült a fû még,   Ásított a semmi.

"Völupsa-költemény" (részlet):   Nem volt homok még,   sem hideg hullám,   nem volt föld még,   sem firmamentum,   tér fút, tátongó,   de fû sehol.

Egyiptomi koporsószöveg (kb i.e. 2100)
A Mindenség Ura így szól:...Én jókat cselekedtem a horizont kapujában. Megalkottam a szeleket, hogy mindenki lélegezhessen a maga idejében. Igy áll a dolog. Megalkottam a nagy áradást, hogy szegény éppen úgy rendelkezhessék vele, mint a nagy. Igy áll a dolog. Megalkottam minden embert, úgy mint testvérét. Nem én parancsoltam meg, hogy bûnt kövessenek el. Az õ szívük rontotta el azt, amit mondtam.

J.R.R. Tolkien: A szilmarilok
Kezdetben volt Eru, az egyetlen, akit Ardán Iluvatarnak neveznek...
...Iluvatar nem Isten volt, hanem éppenséggel õ teremtette azokat. Iluvatar az Örökkön Úr, ki a világ túlján lakozik; aki a világot teremté, de nem a világ, nem is a világból való, csak szereti a világot...

Enlil tiszteletére írt summer himnusz
Ha a Nagy Hegy, Enlil nincs ott,
város nem épül, települést nem alapítanak,
karám nem épül, akolt mellette nem alapítanak,
királyt nem emelnek, fõpapot nem avatnak,
jósjel nem jelöl ki látnokot, papnõt,
a sereg élére nem kerül kinevezett parancsnok,
a folyóba a ponty-ár taraja nem csap magasra,
a tenger felõl érkezõ [dagály] feje nem jut messzire (rendellenes),
a tenger nem termi meg önként nehéz adóját,
az óceán halai nádasaikban ikrát nem vetnek,
az ég madarai a téres földön fészket nem raknak,
a súlyos esõfelhõk az égen torkukat nem nyitják meg,
a mezõkön sarjú árpa a szántásban nem növekszik,
a réten büszkesége, a fû, a növény nem virul,
kertekben a hegyek széleslombú fái gyümölcsöt nem ellenek.

Gilgames eposz (részlet)
Midõn fönn az ég nevetlen
s alant a föld szintazonképp;
Apszu, az õs kezdet minden
dolgok teremtõje-atyja
s Mummu-Tiámat õsanyánk még
vizeikkel egybemosódtak;
nem volt szárazföld se, láp se,
s egyike sem az isteneknek;
név nélkül szunnyadott a sors is,
betöltetlen várt a végzet-
Apszu s Mummu-Tiámat akkor
isteneket nemzettek s szültek:
szülték Lahmut s Lahamut.
Teltek az idõk, múltak az idõk
s e kettõt még dicsõbbek követték
Ansar isten s Kisar istennõ.