Sacerdos Expolitus Dante, Domvik papja

Történet

Domvik birodalmának egy félreesõ csücskében élt egy félreesõ kolostorban. Békésen éldegélt könyvei közt, mígnem a szomszéd városkában elfogtak egy boszorkányt. Ez óriási szenzáció volt az egész kis megyében. Jött a hatalmas per, de sehogy sem tudták rábizonyítani a lányra, hogy boszorkány-e, vagy sem. Nem maradt hát más megoldás, el kellett vinni a fõvárosba, hogy ott ítélkezzenek felette. Elindult hát egy kis csapat, Dante vezetésével, egy másik pappal, és néhány katonával a messzi fõváros felé. Sajnos azonban útközben megszökött a boszorkány, és mivel Dantéval beszélt utoljára a rossznyelvek mindenféle meséket kezdtek terjeszteni. Kiátkozott lett.

Ezzel tulajdonképpen a mesét is elmondtam. Ez volt az egyetlen jobban sikerült magus mesénk, ahol a karakterek mint emberek is kibontakozhattak, nemcsak "legyakom-az-óriást" szinten. Természetesen Kavics mesélte.

Kinézet és viselkedés

Dante Domvik egy igaz hitû szolgája volt. Tisztes szerzeteséletben öregedett meg. A nagyvilágot, a szerelmet, az életet csak a kolostor könyveibõl ismerte azelõtt. A könyvekbõl viszont hatalmas mûveltségre tett szert. Tisztes pocakot is eresztett, mivelhogy mindig sokkal többre tartotta a lelki fejlõdést a testinél. A szeme se az igazi, a sok gyertyafénynél olvasás miatt kicsit rövidlátó. Enyhén kopaszodik is már. Öltözetnek kizárólag a szerzetesek posztóruháját hordja, mást a világért se venne fel. Papír, lúdtoll, tinta és gyertya mindig van nála, de imakönyv nélkül se látta még senki.