Sacerdos Expolitus Dante, Domvik papja
Történet
Domvik birodalmának egy félreesõ csücskében
élt egy félreesõ kolostorban. Békésen
éldegélt könyvei közt, mígnem a szomszéd
városkában elfogtak egy boszorkányt. Ez
óriási szenzáció volt az egész kis
megyében. Jött a hatalmas per, de sehogy sem tudták
rábizonyítani a lányra, hogy boszorkány-e, vagy sem.
Nem maradt hát más megoldás, el kellett vinni a
fõvárosba, hogy ott ítélkezzenek felette. Elindult
hát egy kis csapat, Dante vezetésével, egy másik
pappal, és néhány katonával a messzi
fõváros felé. Sajnos azonban útközben
megszökött a boszorkány, és mivel Dantéval
beszélt utoljára a rossznyelvek mindenféle meséket
kezdtek terjeszteni. Kiátkozott lett.
Ezzel tulajdonképpen a mesét is elmondtam. Ez volt az egyetlen
jobban sikerült magus mesénk, ahol a karakterek mint emberek is
kibontakozhattak, nemcsak "legyakom-az-óriást" szinten.
Természetesen Kavics mesélte.
Kinézet és viselkedés
Dante Domvik egy igaz hitû szolgája volt. Tisztes
szerzeteséletben öregedett meg. A nagyvilágot, a szerelmet,
az életet csak a kolostor könyveibõl ismerte azelõtt.
A könyvekbõl viszont hatalmas mûveltségre tett szert.
Tisztes pocakot is eresztett, mivelhogy mindig sokkal többre tartotta a
lelki fejlõdést a testinél. A szeme se az igazi, a sok
gyertyafénynél olvasás miatt kicsit
rövidlátó. Enyhén kopaszodik is már.
Öltözetnek kizárólag a szerzetesek
posztóruháját hordja, mást a világért
se venne fel. Papír, lúdtoll, tinta és gyertya mindig van
nála, de imakönyv nélkül se látta még
senki.