Ha azt kérdezitek, hogy jutottam ide, elmondhatom. Mondhatnám, hogy minden azon a szörnyû estén kezdõdött, de nem így van. Jóval elõbb elromlott minden. Szóval szerintem ott basztam el, hogy kisegítettem a fõnököt. Volt egy kis problémája a feleségével meg valami nõcskével, mint az ilyen nagy seggfejeknél lenni is szokott. Szóval adtam neki alibit, és kimentettem, remélve majd valami nekem is jut így végre. Miután a feleségem öngyilkos lett a fiunk halála után úgyse kaptam semmit. Hát jutott is. Elõléptetett. Mi? Hogy ezt mért mondom ilyen gyászos képpel? Hát mert az osztály "legjobb nyomozója" lett a társam. Egy ritka nagy bunkó az ürge, az a típus, aki hazamenet hátba szúr néhány csövest, csak mert megteheti, ha értitek mire gondolok... Misinek hívták, és nem tudom hogyan, de neki volt a legtöbb sikeres ügye. Szóval a fõnök mellé helyezett. Már az elsõ perctõl gyûlöltem. Volt egy harmadik társunk is, szegény Béla. Nem is tudom, a szülei hogy adhattak neki ilyen találó nevet. Az én szerencsémre õ volt inkább Misi szadizmusának a céltáblája. Így dolgoztunk hárman egy pár hétig, de semmi komoly dolgunk nem volt. Aztán kaptunk egyet. Ez is hülyeségnek látszott, valami exférj terrorizálta a feleséget. A dolog akkor vált komollyá, mikor meghalt a hároméves kislány.
Na igyunk még egy korsóval. Szóval kimentünk, megnéztük a hullát, mikor megjelent a holtrészeg férj, és egy baszott nagy vadászpuskával fenyegetõzött. Haláli volt, alig bírt megállni, de ordított mint az állat, és bele is lõtt a feleségébe. Misi habozás nélkül lõtt, de a pasi olyan részeg volt, hogy meg se érezte. Lekergettük a pincébe, ahol Misi ment elõre, én fedeztem, Béla meg fennmaradt a sérült feleséggel. Az a részeg disznó csak a karját lõtte meg, pedig jobb lett volna a nõnek, ha meghal... De mindegy.
Szóval Misi bement, lövések, majd semmi. Egy idõ múlva, mikor eluntam magam, mondtam magamnak, ha Misi döglött volna meg, most hallanám a részeget, egyébként meg Misit hallanám, biztos káromkodna. Hát elindultam befelé. Sajnos nem igazán értettem, mi történt, minden olyan gyors volt. De mintha az az õrült Misi a részeg teteme felett térdelne, és nyalogatná a sebet. De a következõ pillanatban már fel is ugrott, és nekem esett, hogy minek jövök be, ha nem ad jelzést. Hát szóhoz sem jutottam a döbbenettõl. Aztán visszament, és még egyet belelõtt a hullába. A jelentést õ írta, és engem meg elzavart. Barátaim révén láttam a hullát, és csak egy hatalmas lõtt seb volt a nyakán. Közvetlen közelrõl lõhetett bele. Ha lehet egyáltalán ezután még ellenségesebb volt velem. Három napra rá a disznó egy drogcsempésznek szánt figyelmeztetõ lövést egyenest a karomba küldte, ide ni! Persze ez véletlen baleset, mint az már csak lenni szokott...
Egy pár nappal késõbb pedig egy ismeretlen telefonáló ellen kellet kivonulnunk. Jó messze egy romos ház mellõl jött a hívás. A fülke drótjai persze be voltak vezetve a házba. Még fel volt kötve a karom, de az az állat mindannyiunkat bezavart oda. Rám a pince jutott, azt kellett átkutatnom. Nem hallottam, hogy mi történt fent, de hogy valami rossz, azt valahogy tudtam. Nem akartam felmenni, lent piszmogtam. Csináltam ott egy kis rejtekhelyet, és elbújtam. Egy idõ múlva Misi jött le, és ordított, hogy hol a pokolba vagyok, mikor az egész házban nincs senki. Nem keresett, rájött mi van, erre felment, a ház meg összedõlt. Tuti, hogy õ volt. Véletlenek nincsenek. Azért éltem túl, mert a rejtekhelyem erõs volt.
Két nap múlva ástak ki, addig ott rohadtam. Béla meghalt, egy ledõlõ gerenda letépte a fejét. Többéves tapasztalat alapján mondhatom, hogy ilyen nincs. Lefogadnám, hogy már halott volt, amikor a ház ledõlt. Engem két hétig tartottak az intenzíven, koponyaalapi töréssel. Közben Misi szépen elrendezett mindent, két tanúval igazolta, hogy én zavartam be õket a házba, amíg õ nem akart bemenni az épület állagára hivatkozva. Hogy rohadna meg. Szóval kirúgtak, és ha nem lett volna ez a kis biztosításom, most koldulhatnék az aluljáróban. Hogy mit kamuzott össze, azt is csak onnan tudom, hogy azért szerencsére maradt egy pár barátom bent.
Mindegy, megvagyok. A fiúk rendesek bent, csak a fejesek nem tudják az igazságot. A biztosítás remélem kitart, ameddig még élek. Ja nem is mondtam még, miközben varrtak össze az orvosok egyszer csak találtak bennem egy rákot. Hát nem óriási? Van még egy vagy két évem, aztán agyõ világ. De addig megtudom mi is ez az agya ment Misi. Mert hogy nem egy egyszerû szadista az biztos. Béla többet tudhatott, hagyott is egy levelet, de nekem nem sokat mond.
A két nap alatt, amelyet a házban töltõtettem, gondolkodtam egy kicsit. Már amennyi egy súlyos fejsérüléses ürgétõl kitelelt. Szóval megvan még a pisztolyom, ha exrendõri segítség kell, csak szóljatok.
Ennyi a történet.