Ezt a karaktert Totó meséjéhez írtam, további információk a szöveg végén.
Majmocska 17 év körüli gyerek. Budapesten született, a nyolcadik kerületben, valahol a Horváth Mihály tér közelében. Szülei elváltak ötéves korában, apja eltûnt, õ anyjával maradt. Anyja újra megházasodott. Mostohaapja egy szegedi születésû ember. Anyja egy szerencsétlen nõ, nincs saját véleménye, általában csak úgy sodródik az eseményekkel. Eredeti férje verte, majd mikor végleg megunta, váltak el, illetve lépett le. Új férjével újsághirdetés alapján találkozott. Õ egy békés minden ambíció nélküli kisember, valamilyen kis vacak irodában dolgozik. Ebben a családban nõtt tehát fel Majmocska. Testvére nincs.
Kiskorában sokat játszott az utcán, mivel nem szeretett otthon lenni apja miatt. Igaz az utcát sem szerette, de ott még mindig jobban el tudott bújni, mint otthon. Gyûlölte az embereket, ahol tudott ártott mindenkinek. Agresszív volt és gonoszkodó. Fõleg a galambokat gyulölte. Kedvenc játéka volt a galambvadászat puszta kézzel. Csúfnevét is innen kapta, ahogy félig guggolva, ugrálva rohant a galambok után, a nagy elálló füleivel pont olyan volt, mint egy majom. Így lett a neve Majom.
Életébe igazi változást mostohaapja hozott. A békés jólelkû ember megpróbált valamit kezdeni ezzel az átok rossz gyerekkel. Törõdött vele, becézgette, mesélt neki. Így lett a Majomból Majmocska név, amely rajta is maradt. Elvitte Szegedre is, a szüleihez, akik valahol a körtöltésen kívül laktak egy kertesházban, rengeteg állattal együtt. Majmocska teljesen megdöbbent, amikor elõször megérkeztek. Bebújt a disznóólba, életében elõször nem bántotta az állatokat, hanem játszott velük. Különösen a kutyák tetszettek neki. Egész nyarat ott töltötte, segített a kertben, az állatoknál.
Anyja és mostohaapja (továbbiakban õt értem apa alatt) már kezdtek reménykedni, hogy megjavult, de sajnos nem. Ezután a nyár után küldték ugyanis iskolába. Az órákon nem bírt nyugton maradni, betûk helyett csak kutyákat rajzolt, és úgy általában kezelhetetlen volt. Az elsõt kétszer járta, utána már jobban ment neki, mivel idõsebb és erõsebb lett a többieknél. Már nem félt tõlük, keményen elverte azt, aki bántani próbálta, vagy nem adta oda a házi feladatát neki. A többiek nem szerették, kiközösítették, de ezt már megszokta. A nyarakat Szegeden töltötte, békésen a kertben az állatokkal, Budapesten pedig iskolába járt, magányosan.
Telt az idõ, õ pedig növekedett. Egy nap anyját halálos autóbaleset érte. Bár sose szerette igazán, de azért ez mégis eléggé megrázta. Elrohant otthonról, valahova messze, ahol nincsenek autók. A Csiki hegyekig még úgy nagyjából tudta, merre jár, de aztán eltévedt. Ez nem zavarta, mivel nem is akart menni sehová. Kint maradt éjjel is, majd másnap is. Másnap éjjel, amikor már nagyon éhes volt történt az elsõ átváltozása. Hogy pontosan mi történt vele, fogalma sem volt, harmadnap ébredt fel egy félig megevett kutya teteme mellett. Nem sokkal odébb talált egy kis nyüszítõ kölyökkutyát. Magához vette, és továbbindult. Lassan visszaért a városba.
Hazament, és egy szót sem szólt senkihez. Egy pár nap múlva aztán felkereste egy furcsa ember. Körmönfontan kifaggatta, majd mesélt neki mindenfélérõl, különös lényekrõl, harcról, vérfarkasokról. Beavatta a titokba, az átváltozásba. Egyedül a kis korcs kutyát nehezményezte, de e tekintetben Majmocska hajthatatlan volt. Iskolát a dolgozok gimnáziumában folytatta, máshova nem vették fel. De állandó botrányok voltak agresszív viselkedésébõl. Egy nap, mikor a kutyáját sétáltatta, egy autó elgázolta azt. Majmocska mint az örült ugrott neki, és autójából kirángatva majdnem agyonverte a sofõrt. A sofõr szerencséjére épp arra járt 4 rendõr, akiknek együttesen nagy nehezen sikerült lefogniuk Majmocskát.
Az eset után kirúgták az iskolából, de Majmocskát sokkal inkább kutyája elvesztése zavarta. Teljes letargiába esett. A mentora, látva ezt, nekiajándékozott egy szerinte sokkal inkább hozzáillõ kutyát, egy harcikutyát. De Majmocska ezt nem szerette, nem foglalkozott vele igazán. A kutya pedig jópár embert megharapott a környéken. Ennek következtében a szomszédok hideg gyûlölete kezdett az elviselhetetlenségig fokozódni. Egyszer, mikor egy gyereket támadt meg a kutya, akkor a rendõrség is kivonult, és elkobozta a kutyát, nekik pedig egyre inkább el kellett onnan költözniük.
Apja a felesége halála óta teljesen befelé forduló életet élt, munkáján kívül nem csinált semmit, csak ült otthon a karosszékben, vagy a tévét nézte. Fia furcsa viselkedésébõl se vett észre semmit. Csak mikor a szomszédok már kõvel verték be az ablakaikat kezdte érezni, hogy valami nem stimmel. Ideiglenes megoldásnak a Szegedre költözést találta ki, hátha ott valamennyit javul a helyzet.
Szóval ez Majmocska története. Agresszív, könnyen begorombuló, elkényeztetett gyerek, illetve inkább kamasz. Az embereket nem szereti, sokkal inkább van állatokkal, de a "városi állatokat" (pl. galamb, macska, stb.) szintén gyûlöli. Igazi kedvencei a kutyák és lovak, bár lovon még nem ült. Kinézetre nyúlánk, hosszú kezû-lábú pattanásos kamasz, kerek fejjel, és nagy elálló fülekkel.
A mentorodat Könnyû Kéznek hívják ww körökben, magányos öreg, a falkája kihalt, õ kiábrándult a világból, teljesen visszavonult a garou társadalomból. Csak azért vállalta el a te bevezetésedet, mert éppen nem volt más, és habár neki ez nem lett volna kötelessége, de szégyennek érezte volna, ha egy ismerten garou kölyök felügyelet nélkül nõ fel. Õ egyébként a Getek, azaz az Õrjöngõk közé tartozik. Illik hozzád mentalitásban. (megj.: ha azt szeretnéd, hogy továbbra is segítsen, és tényleg a mentorod legyen, akkor majd a karakteralkotás közben kell rá áldoznod pontot)
Mivel a rendõrség elvitte a kutyáját most éppen nincs állata. De Szegeden a nagymamájánál van három kutya, akikkel elég jóban van, valamint ott a többi állat is, disznók, csirkék és libák. Szerintem ebben a tekintetben lehetne kicsit kivétel, tõle nem annyira félnek a háziállatok, akik ismerik, mint a többi garoutól. Persze a galambok jól teszik, ha rettegnek tõle.
Csavarogni igen gyakran szokott, szinte kisgyerek korától ezt teszi. Az édesanyja halálakor csupán a távolság és idõ nõtt meg nagyon. Általában a belvárosban csatangol, csak ha komolyabb gondja akad tûnik el hetekre a hegyekbe. Apja már megszokta, nem is igazán figyelt oda rá. Annyit kért csupán mindig, hogy hívja fel legalább idõnként, illetve mondja el, ha valami gondja van. Persze Majmocska ennyit sem tett meg. Szegeden más egy kicsit a helyzet, ott a nagyszülõk azért jobban odafigyelnek. De azt õk is megszokták, hogy Majmocska reggel és este segít az állatoknál, napközben pedig eltûnik. Szegények már kicsit öregek, és nagyothallóak, így eddig még nem vették észre, hogy Majmocska gyakran éjszaka, lefekvés után is elmegy. Ekkor az ablakon mászik ki észrevétlen. Általában nincs úticélja, megy amerre a kedve viszi, így tájékozódni is csak annyira tud, hogy bárhonnan hazatalál. Egyetlen kikötés, hogy hajnalra mindig haza kell érnie. :-(
Tanult karatézni, és elég jól is csinálja. Apja ötlete volt, hogy beíratja valahova, hátha a küzdõsport leköti majd a fölös energiáit. Ez ideig-óráig mûködött is, de az agresszivitását egy csöppet sem csökkentette, sõt...
Az elutazásában a fõ szempont, hogy neki a szomszédok miatt nagyon el kéne költöznie, de hát a nyolcadik kerületbõl ez egyáltalán nem egyszerû. Lakáscsere megoldhatatlan, pénz meg ugye nincs elég. Marad tehát Szeged a nagyszülõkkel. Megbeszélték levélben, hogy leutazik majd, de az idõpontot még nem egyeztették. A nagyszülõk kicsit vegyes érzelmekkel várják, egyrészt örülnek, hogy jön, és örülnek, hogy segít is nekik, de ugyanakkor tartanak is kicsit tõle, mert tudják milyen rossz gyerek Budapesten. Félnek, hogy ha Szegeden kell majd iskolába járnia, azt a várost is megutálja majd.
Majmocska egy valódi õrjöngõvé (get of valami) nevelõdött. Elfogadta mentorává Könnyû Kezet, és elfogadta a küldetését is, a harcot a Földanya védelmében. Elvégre is majdnem teliholdkor született. Így az emberek iránti gyûlölete értelmet nyert. Ugyanakkor nem tudta levetkõzni régi rossz szokásait sem, továbbra is gonoszkodó, rosszindulatú, még a garoukkal szemben is. Másik nagy problémája, hogy mint a Földanya hõs harcosa büszkén viselné a harci sebeit, (mert szerzett is jópárat), de mint utcagyerek inkább elrejtené azokat, hogy minél kisebb feltûnést keltsen.