1.3.1. Kifejezetten idegrendszeri tünetektõl kísért növényi mérgezések

Leggyakoribb tünet az ingerlékenység fokozódása vagy csökkenése, ijedõsség, nyugtalanság, esetleg dühöngésig fokozódó izgatottság.

Egyes izomcsoportokban rángó- (pl. fehér zászpa, sisakvirág mérgezéskor), merevgörcs (pl. csomorikánál) áll be, máskor kényszermozgások figyelhetõk meg, ill. általános izomremegés. A központi idegrendszer megtámadottságát jelzi a tompultság, az aluszékonyság, a tudatzavar, az állat elõtt álló akadályok fel nem ismerése (!), a bizonytalan mozgás, a tántorgás, a szédelgés, a kábulat, egyes testrészek izomzatának a gyengesége és bénulása, esetleg általános jellegū bénulás és teljes elesettség.

Néha a testhõmérséklet csökken, erõs nyálazás, izzadás, viszketés és fonákérzés* (pl. bürök) valamint pupillatágulat (pl. beléndek, csattanó maszlag, nadragulya) vagy -szūkület, esetleg szemrezgés figyelhetõ meg. Egyes mérgezõ növények olyan méreganyagokat tartalmaznak, amelyek a perifériás érzõ- és mozgatóidegeket, ill. idegvégeket bénítják (pl. a koniin és az akonitin ) (ezek anyagok, nem növények.. :-))

A tünetek az elfogyasztott növényben levõ méreganyag mennyiségétõl és minõségétõl függõen gyorsan (pl. pipacs) jelentkeznek, míg máskor csak órák, esetleg napok vagy hetek (pl. zsurló) múlva.

A központi idegrendszer izgalmát okozó növények:

* fonákérzés : jól elhatárolt bõrterületnek tūrhetetlenségig menõ viszketési érzése, ami miatt az állat véresre haraphatja ezt a bõrrészt.