Vihar egy kirobbanó gyorsaságú félelf gyerek volt. Úgy találták az erdõszélen. Nem igazán volt mit enni akkoriban azon a vidéken így odaadták az elsõ arra járó vándornak, történetesen Liliandril mesternek. Az öreg mester jó harcmûvészt nevelt a fiúból. Megtanította neki a víz útjának minden csínját-bínját, a védekezés mûvészetét. De látta, hogy a fiú emberfeletti gyorsaságával ennél többre képes, így átadta Neis-Otaknak, a tûz nagymesterének további tanításra. Megtanulta a támadás mûvészetét is, de a városi környezetet nem szerette, visszavágyott az erdõbe, ahol felnõtt.
Vissza is ment amint elvégezte mûvészi vizsgáit. Ott az erdõ magányában aztán technikáit a végsõkig csiszolta, szinte új utat alkotott. A tûz és a víz elemeit összeépítve villámgyors ritmusváltásokkal félelmetes harcossá vált. Ugyanakkor lelkét is megedzette, tökéletesen urává vált a testének.
Egész életében tulajdonképpen egy belsõ harcot vívott, amelyet nem volt képes megoldani. Egyfelõl szerette az erdõt, az életet, a harmóniát, a békességet; másfelõl harcos volt, pusztítani, gyilkolni vágyott. Sohasem tudta, hol a helye, mit kéne tennie.