Öten voltunk játékosok, hát csináltunk egy öt kontinensbõl álló világot. Mindenki egy földrészt. Így nem volt vita, mindenki azt teremtett a kontinensén, amit akart. Az elõtörténetében mi voltunk az öt fõvarázsló, a világ urai, és harcoltunk egymással. (Elvégre is, mi mást csinálhatna öt unatkozó fõvarázsló, mint hogy egymással harcoljon.) Ez volt a Háború kora. Ezt persze a világ lakói nem szerették, és fellázadtak ellenünk. Ez a Változás kora volt. (Na itt már voltak kisebb viták...) Szerintem egyszerûen legyõztek minket a felkelõk, Shadowmaster a külsõ létsíkok lényeit is bele akarta keverni a történetbe, Kavics pedig egy hatodik varázslóval ( A Rettenetesen Naggyal) próbálkozott. Ez lényegében nem érdekes, csak az eredmény, hogy mi, mint az öt fõvarázsló kihaltunk a világból, a mágiával együtt. Ott maradt tehát a világ irányítás és mágia nélkül, teljes káoszba süllyedve, a régmúlt különös legendáival - a Jelenkor.
Nagyrészt ebben a korban játszottunk, de persze vissza is utaztunk a múltba, saját uralmunk idejére... Lényeg az volt, hogy mindenki a maga kontinensén mesél, így a mesék kellõen függetlenek lehettek, hogy mindenki a saját ízlése szerint mesélhessen, de ugyanakkor mégis volt valami közös összetartó kapocs, hogy ez a mi közös világunk.
A világ hátterérõl még annyit, hogy ez volt az elsõ nagy antitáp megmozdulásunk. Mivel a világból eltûnt a mágia, ezért a varázslók csak nagy nehézségek árán és teljes titokban tudtak varázsolni, a varázstárgyak pedig ritkábbak voltak a fehér hollóknál is. (Legalábbis kezdetben így terveztük...)
Egy karakterem ebbõl a világból: Mouette az Elfek országából.
Nos ez volt az én birodalmam. A Háború korában nagyjából úgy nézett ki, mint az USA és Kanada együtt. Tehát északon jeges szigetes tenger, ahova veszélyes az idegen hajóknak betérniük, dél felé pedig nagyjából négyszögletes volt két nagy kikötõvel. Nos eddig tart a hasonlóság. Körben a partok mellett magas sziklás hegyek tornyosultak, a kikötést lehetetlenné téve, és a repülõ lényeknek is komoly gondot okozva. A hegyekben még õrtornyok és végvárak is voltak mindenfelé. Bentebb a kontinensen békésebb sík területek voltak, itt termelték gondos hobbit kezek az élelmet a hadsereg számára. A hadsereg nagyját kentaurok alkották, akiknek félelmetes rohamát senki nem tudta megállítani. Az irányítás pedig a különleges mágikus madarak segítségével történt. Ezek eredeti nevére már senki sem emlékszik, ma csak bõrrepdesõknek hívják õket. És az egész közepén ott állt a Varázsló hegye, ahonnan mindent irányított.
Aztán a Változás zavaros éveiben, elszabadult a pusztulás. A Varázsló halálával (egyesek szerint eltûntével) beállt káoszt nem lehetett csak úgy megállítani. Az egész kontinens megdõlt, a nyugati hegység eltûnt, a keleti pedig az egekig nõtt, mellette egy nagy lapos terület emelkedett ki a tengerbõl. A Varázsló hegye körül egy gyilkos mocsár alakult ki. A délnyugati kikötõ bezáródott, a várak nagy része pedig leomlott.
A hobbitok ezutántól számolják igazából a történelem éveit. Viszonylag békésebb idõk jöttek, bár háborúk mindig is voltak. Hol a kentaurokat kellett a hegyekbe visszazavarniuk, hol a Gyilkos mocsárból törtek elõ mindenféle szörnyek, hol az északi és déli hajósok balhéztak össze, hol pedig a más kontinensekrõl jövõ népvándorlás okozott gondot. Tehát valahogy így alakult ki a hobbit világ mai arculata. Éghajlata kedvezõ, erre nézve nagyon szerencsés volt a kontinens dõlése, mert így a nyugati szelek esõt tudnak hozni a síkságra. Növényzete az európaihoz hasonló, bár sok furcsa faj van. A területet fõleg hobbitok lakják, bár kisebb számban helyenként kentaurok is élnek, illetve a tengerpartok közelében mindenféle népek.
Ezek voltak hát a legfontosabb területek. Persze még sok egyéb is van, városok, várak, hegyek, völgyek és folyók, de ezek már inkább csak a játékhoz fontosak. Ugyancsak nem részletezem a konkrét történelmet sem, hogy mikor alakultak a szövetségek, mikor kivel háborúztak, mikor volt, és mi lett a következménye a nagy éhínségnek. Viszont írok inkább egy pár kis színesítõ ötletet, amelyet most újraolvasva a világleírást találtam meg, és nagyon tetszettek.
Egyenlõre ennyit a világról, az alapötlet egyszerû, de mûködött. Ha sikerül rávennem a többieket, hogy megírják a részüket, akkor majd talán egyszer azok is olvashatóak lesznek itt, és teljesebb lesz Az öt varázsló világa.
Sajnos a meséim, amelyeket itt meséltem már nincsenek meg. Valószínûleg nem írtam le õket, mivel egyébként minden ilyesmit gondosan õrzök. A világról magáról négy teleírt lap van, plusz egy térkép. De a mesékrõl csak az az emlék, hogy az egyik északi kalózvezér kardját kellett a csapatnak ellopnia, illetve, hogy valamelyik játékos nem találta elég részletesnek a térképet, és egy helyre gondosan bejelölt egy szörnyet. (Gondolom az adott szörny félig megette, és ezt a szörnyû tényt a térkép hibájának tudta be a karakter.)