Tarturula Zurunk

Hadba gyûlnek Magyarok,
íjat húz fel a karok.

Röpül, suhan, messze száll,
Holdat, Napot eltalál.

Esik, potyog égbõl le,
szarvasagancs csücskibe.

Szalad mintha paripa,
Táltos uccu nyomiba.

Szarvas szökken, nyíl talál,
Nap, Hold Táltosfejre száll.

Agancsot tûz fejire,
Turul röpül fölibe.

Nap sugara süt, éget
Turul tolla szénné lett.

Tarturul hát az urunk,
szárnyi alatt vonulunk.

De Tarmalac a fõ urunk,
rá áhítoz gyomorunk.