Álmomban egyedül táncolok. Egy bálon történik mindez. Pompás ruhát viselve lépkedek a keringő lassú ritmusára. És ekkor egy férfi ékezik. Ahogy kinyújtja a karját, én széles mosollyal válaszolok, és kezemet az övébe helyezezem. De az álom itt megszakad, és soha nem emlékszem a férfi arcára vagy hangjára. Annyiszor álmodtam ezt az álmot. Az a férfi Otou-sama kell, hogy legyen! Ő, aki készített engem, ő, az én Otou-samám! De Otou-sama nem mosolyog rám. Azért, mert nem vagyok Alice. Csak egyetlen dolog létezik e világon, melyre Otou-sama mosolyogna: Alice. Bármi másnak lenni teljesen értelmetlen és értéktelen. Igen, ez ugyanaz, mint semmire sem jó kacatként élni. Kérlek, várj rám, Otou-sama! Nemsokára minden Rosa Mystica az enyém lesz! Ha ez megtörténik, én leszek Alice! És végre találkozhatok Otou-samával. Ezért én bármit megteszek! Még ha minden mást el is vesztek, az sem érdekel. Mert ez az, amiért születtem! Shinkunak és a többieknek, akik megfeledkeztek az Alice Game-ről és minden idejüket játékkal töltik, nincs joguk Alice-zá válni. Nemsokára kacattá változtatom ezeket a gyerekeket. Homályban fognak meghalni, de rusnyaságuk mindenki számára láthatóvá válik. [Kacag.] Nézd, Otou-sama! Vess rám egy pillantást! Bölcsebb vagyok Shinkunál, aranyosabb Hinaichigónál, intelligensebb Souseisekinél, nemesebb Suiseisekinél... Én mindegyiküknél jobban érdemlem, hogy Alice-zá válhassak! Nos, Otou-sama? Fogadd el hamar a kezem! Hajlandó vagy táncolni velem ma este a bálon, melyet csak kettőnknek tartanak?