Éjkomor kételyből nap keltére eljött,
lovagolt dalolva, tündökölt a kardja.
Véle remény ébredt, vége is remény lett;
túl a halálon, túl minden átkon, vágyon,
futáson és akaráson: ragyog glóriásan! 

Out of doubt, out of dark, to the day's rising
he rode singing in the sun, sword unsheathing.
Hope he rekindled, and hope ended;
over death, over dread, over doom lifted
out of loss, out of life, unto long glory.