Új élet a kóma után

 

 

            Azok, akik visszatérnek a kómából, nagyon messziről jönnek vissza. „Olyan ez, mintha hirtelen egy hegy lábánál találnád magad, tudván, hogy muszáj megmásznod. A hegyhez képest szinte semmi vagy, apró lépésekkel haladsz felfelé, aztán visszazuhansz. Felkelsz, újra nekivágsz. Végül, mikor felértél a hegytetőre, azaz amikor visszatérsz ebbe a világba – ami már nem a Te világod – mindent újra meg kell tanulnod, mint egy hároméves kislánynak az óvodában.”- meséli egy fiatal, mosolygós nő, aki nemrég járta végig ezt a nagy utat.

            Ma már szemmelláthatólag jól érzi magát, hála a lovasterápiának , ami csodát tett vele. Tele van tervekkel, de azért nem rugaszkodik el a valóságtól. Két lábbal áll a földön. Fejét a vállára hajtja: „Nem szabad azt remélni, hogy majd ott folytathatod, ahol abbahagytad. Tovább kell lépni, és el kell fogadni magad olyannak, amilyenné lettél.” Ő már letett arról, hogy újra építészként dolgozzon.

 

ÚJ FEJEZET KEZDŐDIK

 

            „Egy orvos azt tanácsolta, hogy zárjam le életem előző fejezetét, és induljak tiszta lappal.” – meséli egy szerencsétlenül járt férfi hitvese. Férje egy baleset következményeként kómába esett, amiből teljesen más emberként tért vissza. „Ő már nem az a férfi, akihez hozzámentem, és nem az az apa, aki régebben volt.” Ráébredi, hogy semmi sem lesz többé úgy, mint azelőtt, rájönni, hogy nem egészségesen térünk vissza, mintha csak hosszú álomból ébrednénk – ezek azok a gondolatok, melyekkel az RTBF egészségügyi magazinműsora, a Pulsations foglalkozik.

            Azok az élettel teli, erős serdülők, kik pillanatnyi óvatlanság vagy egyszerű balszerencse folytán kómába esnek, szinte kivétel nélkül tehetetlen óriáscsecsemőként édesanyjuk karjaiban találják magukat, s újra meg kell tanulniuk enni, járni, beszélni, írni, ami minkét féltől emberfeletti türelmet és akarást követel.

            Két munkatársunk Dominique Bruge és Pierre Bardot kórházi szobákba és rehabilitációs központokba látogat el, nagy emberségről, megértésről és elfogadásról téve tanúbizonyságot. Elkísérték a kómából visszatérteket kollégiumukba, de áruházba is, ahol például újra meg kell tanulniuk, hogy mi a különbség a répa és a káposzta között.

 

KÓMÁBAN ÉS UTÁNA

 

            Forgatócsoportunk elsősorban a kóma utáni időszakot szeretné bemutatni, de szó lesz a kómában lévőket körülvevő gondoskodásról is. Láthatjuk, hogyan figyelik a beteg legapróbb rezdüléseit, reakcióját kedvenc zenéjére, egy beszélgetésre vagy akár egy fizikai   ingerre. Bár kicsi az esélye a visszatérésnek, mégis mindent megtesznek a betegért, ami csak emberileg lehetséges.

            De micsoda feledhetetlen pillanat, micsoda boldogság is az, mikor az emberfeletti erőfeszítések megkoronázásaként a beteg egy szívből szóló köszönömöt rebeg az ápolónő fülébe… Ez bizonyítja, hogy a küzdelem nem volt hiábavaló. A háború első csatája győztes csata volt. De sajnos mindenki tudja, hogy bizonyos sérülések sohasem gyógyulnak már meg.

 

 

 

Vouloir renaître à la vie après un coma

La Libre Belgique

2001/02/15