A
fénykép (lásd alább), amely
Gothard Jenőt örökítette meg
herényi obszervatóriumában a 10¼ hüvelykes (26 cm-es)
Browning-teleszkóp mellett, az egyik legismertebb felvétel a Vas
megyei csillagászról. Ez a fotográfia nem ok nélkül népszerű:
szinte önmagában az utókor emlékezetének tömör foglalata. A
mérnökként is kiváló földbirtokos saját obszervatóriumában,
annak főműszere mellett áll, mellyel megannyi észlelést végzett.
Tehát mit is ábrázol ez a fénykép?
Aki a képen van: maga az alkotó ember. Aki kora színvonalán hoz létre értéket, vagy éppen tovább lépve a kor színvonalán, maga határozza meg a fejlődés irányát. Nagyon gazdag a Gothard által létrehozott anyagi kultúra: a kézzelfogható tárgyak, műszerek mennyisége és minősége lenyűgöző. Már fiatalon, a szombathelyi premontrei gimnázium diákjaként Sándor öccsével olyan időmérő szerkezetet konstruál, amely mutatja a holdfázisokat és a megfigyelhetõ égboltot is – ezt az eszközt ma a szombathelyi Smidt Múzeum őrzi. Ezek után már nem meglepő, hogy a gimnáziumi tanulmányok végeztével Bécsbe megy, ahol gépésznek tanul, de csillagászatot és geodéziát is hallgat. Bécsből hazatérve aztán meghatározó ismeretségre tesz szert: volt tanárán, Kunc Adolfon keresztül megismerkedik a modern magyar csillagászat atyjával, az ógyallai tudós főnemessel, Konkoly Thege Miklóssal. Konkoly saját csillagvizsgálóját 1871-ben kezdte el működtetni Ógyallán, a Podmaniczky-családot pedig 1882-ben bírta rá, hogy Kis-Kartalon kezdjenek a tudomány művelésébe. Eközben, Konkolytól függetlenül, 1878-tól Kalocsán is működni kezdett egy csillagvizsgáló; látható, a 19. század második fele a magyar csillagászat produktív korszaka. A tudományok iránt érdeklődő, és már fizikai laboratóriumot is felszerelő Gothardot Konkolynak nem kellett sokat győzködnie, hogy csillagvizsgálót is építsen. 1882-ben Gothard erről így vallott a tudományos akadémia közönsége előtt: „Mindenkor kiváló előszeretettel foglalkoztunk mindketten [ti. öccsével, Sándorral] physikai tanulmányokkal s egyúttal különbözõ készülékek előállításával. Szakpályáink bevégezte után egészen physikai kutatásokra adtuk magunkat, különösen az elektromosság terén; csillagászattal azonban alkalmas berendezés hiányában nem foglalkozhattunk. Később műszereink megsokasodván, kénytelenek voltunk új helyiségek épitésére gondolni. Ámbár ekkor volt már szándékunk kabinetünket szerény mérvü observatoriummal is felszerelni, de a jelenlegi intézet eszméje mégis csak akkor született meg, midőn 1880-dik év őszén Konkoly Miklós barátunkkal megismerkedtünk. Az ő gazdagon felszerelt observatoriumában határoztuk el, hogy épitendő helyiségeinket különösen astrophysikai célokra rendezzük be; szíves tanácsai, folytonos útbaigazításai, megkönnyítették elhatározásunk kivitelét.”(1)
Hauszmann Alajos műegyetemi tanár tervei alapján 1881-ben felépült tehát a herényi asztrofizikai obszervatórium, fényképünk második szereplője. A kétszintes (földszint és emelet) épületben kilenc helyiség volt. Minden helyiség el volt látva vízzel, villannyal és gázzal, és ezekre nézve az obszervatórium - nyomókút, dinamó és benzines gázfejlesztő segítségével - önellátó volt. A csillagda kupoláját Gothard maga tervezte. Az obszervatóriumban jól felszerelt, példás rendben tartott kémiai, optikai, fizikai labor is működött. A kapcsolattartást telefon és Morse-távíró segítette.
Az obszervatórium az I. világháború után megszűnt, majd 1965-ben újjászervezték, és 1979-tõl mint az ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatóriuma működik.
A harmadik szereplő: a távcső. „A műszer egy modern Newton-féle reflector Browningtól Londonban”, mondja róla Gothard.(2)
A távcsövet Konkoly Thege Miklós ajándékozta, hogy megkezdődhessen Herényben a komoly csillagászati munka. A tükör átmérője 10¼ hüvelyk (260 mm), 77 hüvelykes a fókusz (1957 mm). „Az óramű valami remek munka” – dicsér Gothard(3), mondván, a szerkezet egészen zajtalan. A Browningnek két keresője is volt, melyeket 15-szörös és 18-szoros nagyításokkal használtak. Három Kellner, három Huyghens és három Ramsden okulár tartozott a műszerhez, valamint „holdfényképező készülék”, Barlow-lencse, „napüveg”, és két spektroszkóp. Az észlelések 1881. október 20-án indultak meg Herényben a tíz hüvelykes távcsővel. Gothard Jenő elsősorban csillagszínképeket igyekezett felvenni, míg öccse, Gothard Sándor, bolygók megfigyelésével foglalkozott. Az üstökös- és meteor-megfigyelésekre mindketten figyelmet fordítottak. Ezen túl „Nagyjából a csillag szinét is iparkodtam meghatározni”, vall Gothard, „mit úgy eszközöltem, hogy az oculárt befelé csavartam, midőn a csillag mint színes korong tűnik elő.”(4)
Gothard itt Herényben, főképpen ezzel a távcsővel érte el figyelemreméltó eredményeit. Gothard a csillagászati fényképészet kiemelkedő alakja. A fotográfia egyébként is végigkíséri életét: érdeklődése korai, már nyolcadikos gimnazistaként dolgozatot ír A fényképezés föltalálása és kifejlődése címmel. Később is sok publikációja, sőt egy könyve is megjelent a témában. A színes fényképezéssel is kísérletezett. Veress Ferenc kolozsvári fényképész kísérleteit ismételte meg nem nagy eredménnyel: Nap-színkép-fotográfiát próbált készíteni. Ehhez több órán át kellett exponálnia, és a felvett színek sem voltak kielégítőek.
Gothard Jenő herényi obszervatóriumában a Browning-távcső mellett
Egyre inkább a fotográfiai megoldások felé fordult: 6-10 DIN-es érzékenységű lemezekre fotózott, és a gyenge érzékenység ellenére halmazokat, ködöket, üstökösöket, meteorokat is sikerült lefényképeznie. Ehhez persze nagyon nagy kitartás és 6-8, de akár 8-11 órás expozíciók is szükségesek voltak… Ez utóbbiakat úgy érte el, hogy hajnalban eltette a lemezt, amelyre fényképezett, és másnap folytatta az exponálást.
Leghíresebb eredménye a Lyra-gyűrűsköd központi csillagának fotografikus megörökítése. Sokan lemezhibának tartották a halvány csillag nyomát, ám ő a lehető legtudományosabb módon igazolta eredményét: megismételve a kísérletet, újabb felvételek sorozatával bizonyította a fényképek helyességét. 1888-ban Kövesigethy Radó, Konkoly munkatársa egy angol közleményben már Gothard „jól ismert” felvételérõl beszélt, és idézte Gothardot, aki szerint az égbolt általános fotografikus felmérésével a Lyra-csillaghoz hasonló érdekes csillagok létezése lenne igazolható.(5)
Sorozatos spektrumfelvételeket készített a Nova Aurigae 1891-ről. Ezeket összevetette a planetáris ködökrõl készített spektrumaival, és kapcsolatot mutatott ki a nóvák és a planetáris ködök között: „... egy felvillanó új csillag kihülése, vagy talán túlságos felhevülése által bolygószerű köd keletkezik. Azaz más szavakkal oly folyamat ment a csillagon végbe, melynek eredménye a csillag anyagának olyas átalakulása, mely hasonló a bolygószerű ködök anyagával s ez anyag állapotával.”(6)
1895 után már nem igazán foglalkozott csillagászattal. 1901-ben még bekapcsolódik a Nova Persei spektrumának vizsgálatába – később Szudánba már csak a déli égbolt látványa kedvéért utazott el. 1909. május 29-én hunyt el szülőhelyén, Herényben, fiatalon: mindössze 52 éves volt.
vissza az oldal tetejére
Tehát mit is ábrázol ez a fénykép?
Aki a képen van: maga az alkotó ember. Aki kora színvonalán hoz létre értéket, vagy éppen tovább lépve a kor színvonalán, maga határozza meg a fejlődés irányát. Nagyon gazdag a Gothard által létrehozott anyagi kultúra: a kézzelfogható tárgyak, műszerek mennyisége és minősége lenyűgöző. Már fiatalon, a szombathelyi premontrei gimnázium diákjaként Sándor öccsével olyan időmérő szerkezetet konstruál, amely mutatja a holdfázisokat és a megfigyelhetõ égboltot is – ezt az eszközt ma a szombathelyi Smidt Múzeum őrzi. Ezek után már nem meglepő, hogy a gimnáziumi tanulmányok végeztével Bécsbe megy, ahol gépésznek tanul, de csillagászatot és geodéziát is hallgat. Bécsből hazatérve aztán meghatározó ismeretségre tesz szert: volt tanárán, Kunc Adolfon keresztül megismerkedik a modern magyar csillagászat atyjával, az ógyallai tudós főnemessel, Konkoly Thege Miklóssal. Konkoly saját csillagvizsgálóját 1871-ben kezdte el működtetni Ógyallán, a Podmaniczky-családot pedig 1882-ben bírta rá, hogy Kis-Kartalon kezdjenek a tudomány művelésébe. Eközben, Konkolytól függetlenül, 1878-tól Kalocsán is működni kezdett egy csillagvizsgáló; látható, a 19. század második fele a magyar csillagászat produktív korszaka. A tudományok iránt érdeklődő, és már fizikai laboratóriumot is felszerelő Gothardot Konkolynak nem kellett sokat győzködnie, hogy csillagvizsgálót is építsen. 1882-ben Gothard erről így vallott a tudományos akadémia közönsége előtt: „Mindenkor kiváló előszeretettel foglalkoztunk mindketten [ti. öccsével, Sándorral] physikai tanulmányokkal s egyúttal különbözõ készülékek előállításával. Szakpályáink bevégezte után egészen physikai kutatásokra adtuk magunkat, különösen az elektromosság terén; csillagászattal azonban alkalmas berendezés hiányában nem foglalkozhattunk. Később műszereink megsokasodván, kénytelenek voltunk új helyiségek épitésére gondolni. Ámbár ekkor volt már szándékunk kabinetünket szerény mérvü observatoriummal is felszerelni, de a jelenlegi intézet eszméje mégis csak akkor született meg, midőn 1880-dik év őszén Konkoly Miklós barátunkkal megismerkedtünk. Az ő gazdagon felszerelt observatoriumában határoztuk el, hogy épitendő helyiségeinket különösen astrophysikai célokra rendezzük be; szíves tanácsai, folytonos útbaigazításai, megkönnyítették elhatározásunk kivitelét.”(1)
Hauszmann Alajos műegyetemi tanár tervei alapján 1881-ben felépült tehát a herényi asztrofizikai obszervatórium, fényképünk második szereplője. A kétszintes (földszint és emelet) épületben kilenc helyiség volt. Minden helyiség el volt látva vízzel, villannyal és gázzal, és ezekre nézve az obszervatórium - nyomókút, dinamó és benzines gázfejlesztő segítségével - önellátó volt. A csillagda kupoláját Gothard maga tervezte. Az obszervatóriumban jól felszerelt, példás rendben tartott kémiai, optikai, fizikai labor is működött. A kapcsolattartást telefon és Morse-távíró segítette.
Az obszervatórium az I. világháború után megszűnt, majd 1965-ben újjászervezték, és 1979-tõl mint az ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatóriuma működik.
A harmadik szereplő: a távcső. „A műszer egy modern Newton-féle reflector Browningtól Londonban”, mondja róla Gothard.(2)
A távcsövet Konkoly Thege Miklós ajándékozta, hogy megkezdődhessen Herényben a komoly csillagászati munka. A tükör átmérője 10¼ hüvelyk (260 mm), 77 hüvelykes a fókusz (1957 mm). „Az óramű valami remek munka” – dicsér Gothard(3), mondván, a szerkezet egészen zajtalan. A Browningnek két keresője is volt, melyeket 15-szörös és 18-szoros nagyításokkal használtak. Három Kellner, három Huyghens és három Ramsden okulár tartozott a műszerhez, valamint „holdfényképező készülék”, Barlow-lencse, „napüveg”, és két spektroszkóp. Az észlelések 1881. október 20-án indultak meg Herényben a tíz hüvelykes távcsővel. Gothard Jenő elsősorban csillagszínképeket igyekezett felvenni, míg öccse, Gothard Sándor, bolygók megfigyelésével foglalkozott. Az üstökös- és meteor-megfigyelésekre mindketten figyelmet fordítottak. Ezen túl „Nagyjából a csillag szinét is iparkodtam meghatározni”, vall Gothard, „mit úgy eszközöltem, hogy az oculárt befelé csavartam, midőn a csillag mint színes korong tűnik elő.”(4)
Gothard itt Herényben, főképpen ezzel a távcsővel érte el figyelemreméltó eredményeit. Gothard a csillagászati fényképészet kiemelkedő alakja. A fotográfia egyébként is végigkíséri életét: érdeklődése korai, már nyolcadikos gimnazistaként dolgozatot ír A fényképezés föltalálása és kifejlődése címmel. Később is sok publikációja, sőt egy könyve is megjelent a témában. A színes fényképezéssel is kísérletezett. Veress Ferenc kolozsvári fényképész kísérleteit ismételte meg nem nagy eredménnyel: Nap-színkép-fotográfiát próbált készíteni. Ehhez több órán át kellett exponálnia, és a felvett színek sem voltak kielégítőek.
Gothard Jenő herényi obszervatóriumában a Browning-távcső mellett
Egyre inkább a fotográfiai megoldások felé fordult: 6-10 DIN-es érzékenységű lemezekre fotózott, és a gyenge érzékenység ellenére halmazokat, ködöket, üstökösöket, meteorokat is sikerült lefényképeznie. Ehhez persze nagyon nagy kitartás és 6-8, de akár 8-11 órás expozíciók is szükségesek voltak… Ez utóbbiakat úgy érte el, hogy hajnalban eltette a lemezt, amelyre fényképezett, és másnap folytatta az exponálást.
Leghíresebb eredménye a Lyra-gyűrűsköd központi csillagának fotografikus megörökítése. Sokan lemezhibának tartották a halvány csillag nyomát, ám ő a lehető legtudományosabb módon igazolta eredményét: megismételve a kísérletet, újabb felvételek sorozatával bizonyította a fényképek helyességét. 1888-ban Kövesigethy Radó, Konkoly munkatársa egy angol közleményben már Gothard „jól ismert” felvételérõl beszélt, és idézte Gothardot, aki szerint az égbolt általános fotografikus felmérésével a Lyra-csillaghoz hasonló érdekes csillagok létezése lenne igazolható.(5)
Sorozatos spektrumfelvételeket készített a Nova Aurigae 1891-ről. Ezeket összevetette a planetáris ködökrõl készített spektrumaival, és kapcsolatot mutatott ki a nóvák és a planetáris ködök között: „... egy felvillanó új csillag kihülése, vagy talán túlságos felhevülése által bolygószerű köd keletkezik. Azaz más szavakkal oly folyamat ment a csillagon végbe, melynek eredménye a csillag anyagának olyas átalakulása, mely hasonló a bolygószerű ködök anyagával s ez anyag állapotával.”(6)
1895 után már nem igazán foglalkozott csillagászattal. 1901-ben még bekapcsolódik a Nova Persei spektrumának vizsgálatába – később Szudánba már csak a déli égbolt látványa kedvéért utazott el. 1909. május 29-én hunyt el szülőhelyén, Herényben, fiatalon: mindössze 52 éves volt.
Csizmadia
Ákos
Az írás eredetileg megjelent:
Az alkotó ember. 150 éve született Gothard Jenő csillagász
Égi Háttér, I. évfolyam, 1. szám, No. 1. (2007), 15-20. p.
Az alkotó ember. 150 éve született Gothard Jenő csillagász
Égi Háttér, I. évfolyam, 1. szám, No. 1. (2007), 15-20. p.
vissza az oldal tetejére
(2)U.o.
7. p.
(3) U.o. 8. p.
(4) U.o. 10. p.
(5) Monthly Notices of the Royal Astronomical Society, Vol. 48., Nr. 3. (1888), 114. p. (idézet a 116. p.-n)
(6) Gothard Jenő: Nova Aurigae spektruma összehasonlítva nehány bolygószerű köd spektrumával. Értekezések a Mathematikai Tudományok Köréből. XV. kötet, 2. szám (1892), 1-36. p (idézet a 29. p.-n)
vissza az oldal tetejére
(3) U.o. 8. p.
(4) U.o. 10. p.
(5) Monthly Notices of the Royal Astronomical Society, Vol. 48., Nr. 3. (1888), 114. p. (idézet a 116. p.-n)
(6) Gothard Jenő: Nova Aurigae spektruma összehasonlítva nehány bolygószerű köd spektrumával. Értekezések a Mathematikai Tudományok Köréből. XV. kötet, 2. szám (1892), 1-36. p (idézet a 29. p.-n)
vissza az oldal tetejére