Ausztria
Magyarország egyik legnagyobb drámája. E dráma egyik része
a közös múlt közös uralkodóháza. Ez az uralkodóház
területileg egyre nagyobb kiterjedésű birodalomban gondolkozott, a
területeket elfoglaló nemzeteket elhanyagolta. Ez a küldetéstudat
kezdetben számunkra hasznos volt: az uralkodóház megmentette az
országot az iszlám fennhatóságtól; majd benyújtotta a mentés
számláját. A közös uralkodóház évszázadokon keresztül
kötötte béklyóba az országot, majd pedig birodalmi mechanizmusai
Magyarország széteséséhez vezettek. A területi gondolkodás -
mely nem akart tudomást venni a nemzetekről - eredménye, hogy éppen (de nem teljes
pontossággal) a nemzetek mentén szabdalták mozaikjaira a birodalom
területét.
A II. világháború után Ausztria inkább lélektani dráma lett a számunkra. Tőlünk közvetlenül nyugatra egy független köztársaság jött létre, amely sikeresen szabadult meg akkor kínos németségétől s lett öntudatosan osztrákká; és amely a világ egyik legkulturáltabb országává is lett. A '40-es évek végén, majd 1956-ban és azt követő időszakban az álom: az osztrák típusú függetlenség kívánsága volt kínzóan elérhetetlen. Majd, mikor már Ausztria sokak előtt vált könnyen elérhető turisztikai/bevásárló célponttá, minta lett a számunkra. Nyilván hatalmas volt a szakadék hazánk állapotai és a világ egyik legkulturáltabb országa között: a közelség, hogy ilyen egyszerűen megtapasztalható volt Ausztria csodája, lett az újabb dráma; a frusztráció, hogy ilyen közel van az álomvilág, és hogy túl magasra rakta a mércét.
2008 nyarán látogattunk el Ausztriába. Graz-Klagenfurt-Wörthi-tó-(Spittal an der Drau-n át) Irschen-Lienz-Villach voltak utunk állomásai. Az ország maga sokak számára ismerős és könnyű róla információkhoz jutni. Az általános benyomásom róla, hogy a közlekedés mindvégig egyszerű: az autópályák jól kiépítettek, a főutak elkerülik a településeket. (Szemben Magyarországgal, ahol általában a főút a falu főutcája; itthon a határtól az autópályáig eljutni nagyon sok időbe telt, míg Ausztriában az autópályán kívül is tempósan lehetett szabályosan haladni.) A városképekben a régi és az új ízlésesen keveredik, a természeti tájba pedig remekül illeszkednek az egységes, alpesi stílusú települések. Az építkezésnek ez a szemnek kellemes egysége végig árasztja magából azt a biztos nyugalmat, hogy Ausztriában járunk; egyszerűen felismerhetővé teszik az országot a hegyoldalon felkúszó, muskátlis alpesi házak.
Feltűnő, hogy nemcsak Burgenlandra, hanem a folyóvölgyekre is jellemző a mezőgazdaság. Ameddig csak lehet, a megművelt földek, a tehénlegelők felkúsznak a hegyoldalakon. A gazdaságok takarosak, jól felszereltek. A boltokban kapható tejek, legyen az egyszerű karintiai, tiroli, vagy némileg drágább biotej, egyformán ízesek, érezni rajtuk az eredetüket; ám ez az íz kellemes, nem egy elhasznált állat íze. A gazdálkodás láthatóan megbecsült (és jó megélhetést nyújtó) tevékenység: nagyon gyakori gyerekjáték az udvarokban és a boltokban a kistraktor.
Graz csodálatos óvárosa mellett jól megfér a várból feltűnő látványt nyújtó új művészeti csarnok. Klagenfurt nyugalma belépő a Wörthersee tisztaságához. Visszafelé Villach az ország déliesebb oldalát mutatta meg: az utcán olasz szó, élénkség, és egyedül itt találkoztunk koldussal is.
Fő úticélunk volt Irschen, ahol három éjszakát töltöttünk. Irschen kb. 800 lelkes falu, amely több más osztrák községgel együtt a környezetbarát település feltételeinek igyekszik eleget tenni. Így például a házak jól szigeteltek, energiatakarékos háztartási gépeket használnak, a falut a környék hegyvidéki forrásai látják el ivóvízzel. Irschen szívügye a vendéglátás, specialitása pedig a gyógynövénykertészet. A házak mellett fűszerkertek, gyógynövénykertek vannak, és a gyógyfüvekből egyebek mellett fűszereket, italokat, kozmetikumokat készítenek.
A vendéglátók kedves voltak, s nem tolakodóak. A konyha – és utunk során az osztrák konyha általában – bár a mienkhez hasonló, ízetlen, vagy éppen az ízeket rossz irányba eltolva nem teszik jól élvezhetővé az ételt. A péksütemények, a friss tej, a jó kávé vagy éppen a különleges (pl. erdei virág-)mézek együtt viszont remek reggelik voltak. A vendéglátókra vethető panasz, hogy a környékbeli túrák távolságait illető, rendszeresen alulbecsült értékeiket - „nur eine Stunde” - nem szabad komolyan venni...
A Dráva völgye Irschennél
Irschen
Irschenből kiindulva tettük meg útjainkat a természetbe. Mivel Judit ekkor már három hónapja Mírával volt, komoly hegyi túrák nem jöhettek szóba. Az 1618 méter magasan fekvő Bergheimat Hüttéhez autóval rossz minőségű, nyomvályús földszerpentinen jutottunk el. Innen indultunk el a Leppner Alm felé, de végül, kis séta után, visszatértünk a hüttéhez; ízelítőt vettünk a hegy világából.
Az egyik közeli település, Berg im Drautal magasságában, Irschenhez viszonyítva a Dráva túlpartján találhatók az Ochsenschlutt és a Gaisglochklamm patakvölgyes szurdokai. Mi az utóbbit jártuk be.
Irschenből Zwickenberg felé tettünk még egy kisebb kirándulást. A szomszéd falut nem értük el, de az utunkat keresztező zúgó patak, a számos hegyvidéki növény, a méhkaptárok emlékeztessé tették az utat, ahogy Zwickenberg látványa is csodálatos volt a hegygerincről.
Zwickenberg
Irschentől nem messze, Greifenburg után találjuk a Weissensee-t, a 930 méteren elterülő tengerszemet. A középtájon elkeskenyülő tavon híd ível át; hangulatos házak, alpesi települések veszik körül. Az egyik feléje magasodó hegyre felvonó visz fel, ahonnan remek kilátás nyílik a tóra.
A Weissensee a magasból
Egy másik hegyi vendégház, amelyhez felmentünk – szintén autóval – az 1750-en lévő Emberger Alm, Berg im Drautal felett. Csodálatos a hely panorámája: mögöttünk a Kreuzekgruppe, előttünk a Karnische Alpen, ellátni egészen a a Júlia Alpokig, a Triglav csúcsáig. Alant a Dráva völgye, és a Weissensee: a tó, ahol korábban jártunk, most egy más arcát mutatta még magasabbról. A hegy, amelyre a felvonó korábban felvitt minket, eltörpült alattunk.
Alant a Weissensee, a távolban a Júlia Alpok és a Triglav (Emberger Alm)
Lienz belvárosa
Az osztrák városok között talán kevésbé ismert Lienz. Lienz Kelet-Tirol fővárosa; a kelta időktől fogva afféle folyóvölgyi őrhely, védőbástya. Az I. világháború után a Birodalomhoz hasonlóan szétszakadó Tirol déli része Olaszországhoz került, nyugati és keleti része Ausztriáé maradt, de földrajzilag elkülönült területekké váltak így, hogy Dél-Tirol már nem köti össze őket. Folyója, a vad Isel a város alatt ömlik a Drávába. Lienz felett magasodnak a lienzi Dolomitok éles, meredek hegyei, melyek az itálai Dolomitok folytatásai.
Lienz a Lienzi Dolomitokkal
Lienz kevésbé harsány város: habár díszesek, tetszetősek, mégis egyszerűbbek az épületek, mint más pompás osztrák városokban. Ám ez a viszonylagos ridegség jobban is illik vad folyójához és hegyeihez. Bár Graz egy nagyváros pezsgését mutatta, Villach némileg olaszos volt, mégis, nekünk úgy tűnt, Lienz volt egész ausztriai utunk során a legpezsgőbb hangulatú, legkellemesebb város. A tiroli szó, a tiroli tej, az utcán a keveredő olaszok és osztrákok, a város visszafogott megjelenése a várral és egy-két feltűnő, érdekes épülettel, és a természeti környezet: megszerettette velünk Kelet-Tirol székhelyét.
vissza az oldal tetejére
A II. világháború után Ausztria inkább lélektani dráma lett a számunkra. Tőlünk közvetlenül nyugatra egy független köztársaság jött létre, amely sikeresen szabadult meg akkor kínos németségétől s lett öntudatosan osztrákká; és amely a világ egyik legkulturáltabb országává is lett. A '40-es évek végén, majd 1956-ban és azt követő időszakban az álom: az osztrák típusú függetlenség kívánsága volt kínzóan elérhetetlen. Majd, mikor már Ausztria sokak előtt vált könnyen elérhető turisztikai/bevásárló célponttá, minta lett a számunkra. Nyilván hatalmas volt a szakadék hazánk állapotai és a világ egyik legkulturáltabb országa között: a közelség, hogy ilyen egyszerűen megtapasztalható volt Ausztria csodája, lett az újabb dráma; a frusztráció, hogy ilyen közel van az álomvilág, és hogy túl magasra rakta a mércét.
2008 nyarán látogattunk el Ausztriába. Graz-Klagenfurt-Wörthi-tó-(Spittal an der Drau-n át) Irschen-Lienz-Villach voltak utunk állomásai. Az ország maga sokak számára ismerős és könnyű róla információkhoz jutni. Az általános benyomásom róla, hogy a közlekedés mindvégig egyszerű: az autópályák jól kiépítettek, a főutak elkerülik a településeket. (Szemben Magyarországgal, ahol általában a főút a falu főutcája; itthon a határtól az autópályáig eljutni nagyon sok időbe telt, míg Ausztriában az autópályán kívül is tempósan lehetett szabályosan haladni.) A városképekben a régi és az új ízlésesen keveredik, a természeti tájba pedig remekül illeszkednek az egységes, alpesi stílusú települések. Az építkezésnek ez a szemnek kellemes egysége végig árasztja magából azt a biztos nyugalmat, hogy Ausztriában járunk; egyszerűen felismerhetővé teszik az országot a hegyoldalon felkúszó, muskátlis alpesi házak.
Feltűnő, hogy nemcsak Burgenlandra, hanem a folyóvölgyekre is jellemző a mezőgazdaság. Ameddig csak lehet, a megművelt földek, a tehénlegelők felkúsznak a hegyoldalakon. A gazdaságok takarosak, jól felszereltek. A boltokban kapható tejek, legyen az egyszerű karintiai, tiroli, vagy némileg drágább biotej, egyformán ízesek, érezni rajtuk az eredetüket; ám ez az íz kellemes, nem egy elhasznált állat íze. A gazdálkodás láthatóan megbecsült (és jó megélhetést nyújtó) tevékenység: nagyon gyakori gyerekjáték az udvarokban és a boltokban a kistraktor.
Graz csodálatos óvárosa mellett jól megfér a várból feltűnő látványt nyújtó új művészeti csarnok. Klagenfurt nyugalma belépő a Wörthersee tisztaságához. Visszafelé Villach az ország déliesebb oldalát mutatta meg: az utcán olasz szó, élénkség, és egyedül itt találkoztunk koldussal is.
Fő úticélunk volt Irschen, ahol három éjszakát töltöttünk. Irschen kb. 800 lelkes falu, amely több más osztrák községgel együtt a környezetbarát település feltételeinek igyekszik eleget tenni. Így például a házak jól szigeteltek, energiatakarékos háztartási gépeket használnak, a falut a környék hegyvidéki forrásai látják el ivóvízzel. Irschen szívügye a vendéglátás, specialitása pedig a gyógynövénykertészet. A házak mellett fűszerkertek, gyógynövénykertek vannak, és a gyógyfüvekből egyebek mellett fűszereket, italokat, kozmetikumokat készítenek.
A vendéglátók kedves voltak, s nem tolakodóak. A konyha – és utunk során az osztrák konyha általában – bár a mienkhez hasonló, ízetlen, vagy éppen az ízeket rossz irányba eltolva nem teszik jól élvezhetővé az ételt. A péksütemények, a friss tej, a jó kávé vagy éppen a különleges (pl. erdei virág-)mézek együtt viszont remek reggelik voltak. A vendéglátókra vethető panasz, hogy a környékbeli túrák távolságait illető, rendszeresen alulbecsült értékeiket - „nur eine Stunde” - nem szabad komolyan venni...
A Dráva völgye Irschennél
Irschen
Irschenből kiindulva tettük meg útjainkat a természetbe. Mivel Judit ekkor már három hónapja Mírával volt, komoly hegyi túrák nem jöhettek szóba. Az 1618 méter magasan fekvő Bergheimat Hüttéhez autóval rossz minőségű, nyomvályús földszerpentinen jutottunk el. Innen indultunk el a Leppner Alm felé, de végül, kis séta után, visszatértünk a hüttéhez; ízelítőt vettünk a hegy világából.
Az egyik közeli település, Berg im Drautal magasságában, Irschenhez viszonyítva a Dráva túlpartján találhatók az Ochsenschlutt és a Gaisglochklamm patakvölgyes szurdokai. Mi az utóbbit jártuk be.
Irschenből Zwickenberg felé tettünk még egy kisebb kirándulást. A szomszéd falut nem értük el, de az utunkat keresztező zúgó patak, a számos hegyvidéki növény, a méhkaptárok emlékeztessé tették az utat, ahogy Zwickenberg látványa is csodálatos volt a hegygerincről.
Zwickenberg
Irschentől nem messze, Greifenburg után találjuk a Weissensee-t, a 930 méteren elterülő tengerszemet. A középtájon elkeskenyülő tavon híd ível át; hangulatos házak, alpesi települések veszik körül. Az egyik feléje magasodó hegyre felvonó visz fel, ahonnan remek kilátás nyílik a tóra.
A Weissensee a magasból
Egy másik hegyi vendégház, amelyhez felmentünk – szintén autóval – az 1750-en lévő Emberger Alm, Berg im Drautal felett. Csodálatos a hely panorámája: mögöttünk a Kreuzekgruppe, előttünk a Karnische Alpen, ellátni egészen a a Júlia Alpokig, a Triglav csúcsáig. Alant a Dráva völgye, és a Weissensee: a tó, ahol korábban jártunk, most egy más arcát mutatta még magasabbról. A hegy, amelyre a felvonó korábban felvitt minket, eltörpült alattunk.
Alant a Weissensee, a távolban a Júlia Alpok és a Triglav (Emberger Alm)
Lienz belvárosa
Az osztrák városok között talán kevésbé ismert Lienz. Lienz Kelet-Tirol fővárosa; a kelta időktől fogva afféle folyóvölgyi őrhely, védőbástya. Az I. világháború után a Birodalomhoz hasonlóan szétszakadó Tirol déli része Olaszországhoz került, nyugati és keleti része Ausztriáé maradt, de földrajzilag elkülönült területekké váltak így, hogy Dél-Tirol már nem köti össze őket. Folyója, a vad Isel a város alatt ömlik a Drávába. Lienz felett magasodnak a lienzi Dolomitok éles, meredek hegyei, melyek az itálai Dolomitok folytatásai.
Lienz a Lienzi Dolomitokkal
Lienz kevésbé harsány város: habár díszesek, tetszetősek, mégis egyszerűbbek az épületek, mint más pompás osztrák városokban. Ám ez a viszonylagos ridegség jobban is illik vad folyójához és hegyeihez. Bár Graz egy nagyváros pezsgését mutatta, Villach némileg olaszos volt, mégis, nekünk úgy tűnt, Lienz volt egész ausztriai utunk során a legpezsgőbb hangulatú, legkellemesebb város. A tiroli szó, a tiroli tej, az utcán a keveredő olaszok és osztrákok, a város visszafogott megjelenése a várral és egy-két feltűnő, érdekes épülettel, és a természeti környezet: megszerettette velünk Kelet-Tirol székhelyét.
vissza az oldal tetejére