Média Linkek 
János-passió a pillanatot a színpadias drámaiságában ragadja meg, ... míg a
Máté-passió ugyanazt a pillanatot az elmélyülésben, szemlélődő gondolkodásban,
belső elcsendesedésben, tehát a lírai átélésben oldja. --- Tehát zeneiségében
a János-passió a "dráma átélése", a Máté-passió viszont az "átélés drámája".
János-passió: 16 kórus, 8 korál, 16 ária és recitativo (2:1:2)
Máté-passió: 20 kórus, 13 korál, 35 ária és recitativo (3:2:5)
A 13 önálló (és egy áriába montált) korál közül 5 a vezérkorál megismétlése -
ám mindig más tonalitásban. A fokról fokra süllyedő tonális ábrázolás
ábrázoja a dráma fokozódó elmélyülését, a kísérő érzelmek erősödését, és a
konfliktus felé sodródás kikerülhetetlenségét
Már a 4–9. században a passió-recitálás sorrendje a következőképpen alakult:
Máté evangéliumából virágvasárnap, Márkéból nagyhét keddjén, Lukácséból
nagyhét szerdáján és Jánoséból nagypénteken énekelték az idevonatkozó
szövegrészeket. ... Az a műgond, amellyel a Máté-passió partitúráját
másolta, Geiringer szerint „ez még Bach számos szép kézirata között is
egyedülálló. Vonalzóval és körzővel dolgozott rajta, és az evangélista
(recitativo) szavaihoz vörös tintát használt, hogy így különböztesse meg az
isteni kinyilatkoztatást a szöveg többi részétől. A zeneszerző azt akarta,
hogy ez a passió mindenkihez szóljon, és csakugyan olyan egyszerűség és
közvetlenség van e munkában, amilyennel ritkán találkozunk Bach nagyobb
kompozícióiban. Erre is jól illik Beethovennek a Missa Solemnis elé írt
mottója: »Vom Herzen – möge es zum Herzen gehen«.”. ...
Albert Schweitzer írja: "„Beethoven és Wagner a muzsikában [folyamatokat]
költ, Bach [hangulatokat] fest. Bach is dramatikus, de úgy, ahogyan a festő
is az. Nem az egymásra következő eseményeket rajzolja meg, hanem kiragadja
azt a pregnáns pillanatot, amely számára az egész történés hordozója, és ezt
zeneileg ábrázolja. Ezért is volt rá az operának oly csekély vonzereje. A
hamburgi színpadot ifjúkora óta ismerte; a drezdai opera vezető
személyiségeivel a legjobb viszonyban volt. Hogy mégsem írt operát, annak az
oka nem a külső körülményekben keresendő, hanem inkább abban, hogy Wagnerrel
ellentétben a cselekményt és a zenét nem egységként fogja fel. A zenei dráma
az ő számára a drámai képek egymás után következése: ezt a passiókban és a
kantátákban valósítja meg.” ... Míg Wagner a hangos film előfutára, addig
Bach az impresszionista festészet előfutára.