Tehát adva volt a világ és a rendszer, de senki nem ismerte. Én végigrágtam magam az alapkönyvön, és vázlatosan lejegyeztem a közben eszembe jutó ötleteket, így lassan kialakult bennem, mit is fogok majd mesélni. A legfõbb probléma az volt, hogy a játékosok semmit sem tudtak a világról, én meg nem akartam a mese elõtt napokon át kiselõadást tartani. Végül azt találtam ki, hogy a karakterek se tudjanak semmit a világról. Ez az EarthDawnban elég könnyen megoldható volt, a karakterek egy kis zárt kaernek (menedéknek) a lakói, amely épp most készül megnyitni a kapuit a dúlás után. Hogy ne menjenek vakon a nagyvilágba, elõbb azonban felderítõket kell kiküldeni a kaerbõl. Na ezek lettek a játékosok.
Írtam nekik egy kis novellát és egy szótárt, amelyben leírtam vázlatosan a kaer történetét, és egy kicsit próbáltam hangulatot is adni. Ezután rájuk bíztam, hogy találjanak ki valamilyen karaktert ez alapján, akivel szívesen játszanának. Így lett végülis egy sziklaember tudós varázsló, egy törpe elementalista varázsló, egy gyíkember harcos és egy ember, akinek semmi se volt jó, így végül monk lett (ez egy internetrõl leszedett hivatás.) Ezenkívül a karakterük családját is kértem, hogy találják ki, mégse kelljen annyit dolgoznom a rengeteg NPC-vel.
Aztán végül elkezdtünk játszani is. Kijöttek a földalól a bátor felderítõk, és egybõl próbáltak volna visszamenekülni a rájuk törõ rémes tériszonytól (elvégre is egész addigi életüket egy barlangban élték le), de nem volt visszaút, a kapuk bezáródtak. Így egy tavaszi hajnalon kint találtak magukat az ismeretlen földfelszínen, a küldetésükkel, hogy felfedezzék a világot. A zöld növényeket, a kék eget, és rengeteg új dolgot. Elsõ kalandjuk, egy hatalmas páncélos (de egyébként békés) vaddisznó legyõzése után már a harcrendszert is elég jól használtuk. Aztán nekiálltak felfedezni a régi várat, ahol a pusztulásból táplálkozó óriáspatkányokkal gyûlt meg a bajuk. Végülis elmenekültek, egyenest néhány rémek által megfertõzött troll karjaiba.
Sajnos csak eddig jutottunk, mert közben szétesett a társaság. Azután újra elkezdem ezt a mesét a '97-es Local Heroes szerepjáték táborban, szintén az EarthDawnt nem ismerõ embereknek. Szerencsére ekkor már legalább én ismertem a rendszert. Egy troll harcos, egy szélszerzet vadállatok ura, egy elf tudós varázsló, egy sziklaember szellemmágus, és sajnos nem emlékszem, hogy még milyen karakterek játszottak. Õket már nem engedtem a trollok karjaiba futni, inkább a szomszéd kis városkát fedezték fel, majd egy különleges utazást tettek egy furcsa világba, ahol furcsa lények éltek, amelyeket taccsoknak neveztek el. Itt egy kissé önmaga paródiájába fulladt a játék, de szerintem hangulatos volt.