Az elsõ kép egy kis tengerparti házat ábrázol. A kék tenger felett a sziklás hegyoldalban áll ez a szép, de rozoga kis ház, Yor szüleinek háza.
A második kép egy idõsebb férfit ábrázol, amint épp kis csónakjába húz be egy halászhálót. A hálóban mindenféle sohasem látott tengeri lények nyüzsögnek. Ha egyszer valóban ilyen fogása lenne Yor apjának, akkor nem kellene ilyen szegénységben élniük.
A harmadik kép egy nõt ábrázol. Fehér vásznakat mos egy kis patakban, miközben pár kis ördög ugrál körülötte. Õ Yor anyja és a testvérei.
A negyedik és ötödik kép egy-egy várost ábrázol. Az egyik egy kisebb, szegényesebb városka, kikötõjében sok kis csónak, vitorlás. Felette az égen süt a hold és a nap, esik az esõ, fúj a szél, de az utcákon minden csontszáraz és változatlan. A másik viszont egy hatalmas csillogó fehér város, minden márványból van, mindenütt szobrok és szökõkutak. Minden mozog, él. Mindkét kép nagyon szép.
A hatodik kép egy õsi templom pár megmaradt romos oszlopát ábrázolja. Egyiken egy madár táncol. Értelmes és szép emberi arca van. Elõtte egy kisfiú ül, és nézi a romokat. Nem látszik az arca, mert háttal ül. A fiúcska alacsony és kövérkés. Õ Yor.
A hetedik kép egy termet ábrázol. Több gyerek padokban ül, és egy elöl álló emberre figyelnek. A falak szürkék, az emberek színtelenek. Odakint ragyog a napfény, gyönyörûen megvilágítja a városháza kis harangtornyát. Az ég kék, a felhõk seregei csatáznak egymással. A táblákat pedig összetörik a rájuk írt értelmetlen jelek.
A nyolcadik képen Yor ágyban fekszik, még egészen kicsi. Szülei ott ülnek az ágya elõtt, anyja kötöget, apja újságot olvas. Egyikük se figyel a falon sikló árnyékra, a hatalmas és gonosz sárkányra. Szerencsére más árnyékok is vannak, vékony magas emberkék, akik mesét mondanak Yornak.
Ezek a nagyobb képek. Aztán még van sok kisebb kép állatokról, növényekrõl, a tenger színjátszó hullámairól, a falevelek táncáról a szélben. Ezek a képek egy szoba falán vannak, és Yor ott ül elõttük és nézi õket. Már két órája nem mozdult meg. Apja aggódva nézi.
- Látom, Yor, megint új képeket festettél. - miután semmi választ nem kap, kis idõ múlva folytatja - Egyszerûen nem értem, hogy te aki ilyen jól rajzolsz, hogy nem tudsz még írni.
- De apa, - válaszolja Yor - azok a krikszkrakszok semmit sem jelentenek. Nézd meg viszont ezeket a képeket, ezek mindent elmondanak.
- Látom, Yor, látom. Én is ismerem a magányt, volt, hogy a csónakban ülve neveket adtam a hullámoknak. De aztán megnõttem. Neked is meg kéne már komolyodnod. Lassan mindkét öcséd és a húgod is lehagy a tanulmányaiban. Én nagyon nem szeretném, hogy... - aztán elhallgat.
Yor nem figyel rá. Az ablakban a macska sütkérezik a napon, a tekergõzõ szõlõindák elõtt. Az apja látja, hogy nemsokára megérik a szõlõ, de Yor látja, a színes leveleket, a fény játékát közöttük, és magában, senki által nem hallhatóan egy kis dalocskát dúdol. Ez a dalocska a szél csilingelése.
Yor egy kis changeling karakter. Egy kisfiú Görögországból, akinek tündér lelke van. Lehet, hogy picit butácska és nagyon nehezen ért meg bármit is, de annál több érzéke van a széphez, a képekhez. A világot, mint képek sokaságát látja és éli meg, és minden képben megtalálja a csodát, a szépet. Élete így egyszerû és békés. Illetve az lenne, ha egy éjjelen be nem táncolt volna a szobájába három különleges gyerek, és el nem rángatták volna egy Szent Iván éji mulatságba...