A. J. Christian (szül.: Hrubos Krisztián, Budapest, 1975. július 1.) magyar származású író, szabad előadó. Saját véleménye szerint, amivel az ő könyvei foglalkoznak, az lélekgyógyászat, mások szerint a new age kategóriájába sorolandók.
"A legnagyobb kaland önmagad felfedezése. Nincs izgalmasabb annál, mikor megtalálod azt a sok csodát, mit a szíved mélye rejt. Ám utad nem könnyű, sok-sok buktatóval terhes: a bizonytalanság, a kétely minden pillanatban újabbnál-újabb falakat teremt benned. S noha napjainkban minden sarkon "bölcs tanítókba" botlasz, 2003 tavaszán egy olyan létezőt ismerhetett meg a világ, aki nem tartja tanítónak magát, egyszerűen csak a létével mutat utat.
A. J. Christian 1975. július 1-jén született. A feltűnően okos, érzékeny kisfiút a körülötte élő felnőttek zseninek tartották, ám annak ellenére, hogy empatikus képességével és intelligenciájával már gyermekkorában kitűnt társai közül, Christian nem érezte magát különleges gyermeknek. Saját szavaival élve: "- A környezetem véleménye ellenére átlagos kiskölyök voltam - bár igaz, óvodában a hátam mögött raktam ki a Rubik-kockát…"
Ennek ellenére szülei nem zárták egyetlen zseniképző intézet falai közé sem, sőt a lehetőségekhez képest szabad életet biztosítottak neki: a gyermek Christian sokat sétált egyedül, sokat tudta szemlélni a világot s önmagát. Talán ennek is köszönhető, hogy 10 évesen fokozatosan megváltozott, azaz ahogy ő fogalmazott: "- Szép lassan öntudatra ébredtem. Ezt ne úgy képzeld el, hogy egyetlen pillanat alatt megvilágosodtam, aztán már mindent tudtam. Óh, dehogy is! Fokozatosan, apránként láttam meg egyre többet s többet a világból, ráadásul képes voltam arra - ez talán a "szerencse" legnagyobb adománya -, hogy mindig túllépjek a korábban felállított teóriáimon, elképzeléseimen. Hamarosan rájöttem, hogy az emberiség által oly soká keresett tökéletesség nem más, mint az örök változás képessége…"
Christian különleges tudása ellenére a hétköznapi gyerekek életét élte, de nem tudta megtagadni képességeit: tizenöt esztendősen már belső energiára épülő harcművészetet és szellemiséget tanultak tőle az emberek. A tanítás hatására elfordult a világtól, olyannyira, hogy még nem volt húszesztendős, mikor egyik nap egy hátizsákkal elindult otthonról, s csak hét hónap elteltével tért haza. A remeteségből megváltozva jött vissza: "- Tudod, ott voltam az erdőben: körülöttem csodálatos fák, ha jobbra néztem, hegyek, ha balra őzek… S egyszer csak rájöttem, hogy itt nem én leszek békés, hanem egyszerűen rám telepszik a béke! Rájöttem, hogy ez a nyugalom, ez a fajta teljesség érzés nem én vagyok, hanem egyszerűen csak hagyom, hogy a környezetem rám telepedjen. Tudod, nem nehéz a lombok alatt békésnek lenni, de próbáld csak meg a 35 fokos kánikulában, a tömött déli buszon… Hirtelen rádöbbentem, hogy a remeteség nem a végső igazság, csak egy lépés, és semmi más; rádöbbentem , hogy a világot csak távolból szemlélni nem ér semmit. A lényeg az Életben van: ha elvonulsz az élettől, egyszerűen elmenekülsz magadtól, Istentől, Mindentől."
Miután visszatért, egyre több tudást kereső találta meg: Christiant rengeteg egyén s baráti társaság hívta kisebb-nagyobb beszélgetésre. A materiális világgal s a pénzzel nem foglalkozott, csak annyit keresett, ami az albérletére elég volt: gyakran megesett, hogy egyetlen nadrágban s cipőben járt évekig. Ám e közben is mindenféle nemű és nemzetiségű ember tanult tőle - ekkor zajlottak a "Mit keresett ISTEN a nappalimban?" címet viselő könyv eseményei is. Ám egyszer csak rádöbbent, hogy nem fordíthat hátat az anyagi világnak… "Természetesen én is beleestem abba a csapdába, hogy egy "szent" embernek szegénynek kell lennie, és semmihez sem érhet, ami modern, semmihez sem, ami több a szeretet hirdetésénél és a szamáron való lovaglásnál. Azonban egyszer hallottam egy ilyen "szent embernek" az előadását, aki a beszédéhez mellékelt képanyaghoz nem tudta bekapcsolni a videót - látványosan kérte a technikus segítségét, mert hát ő, a szent ilyen alantas technikai dolgokhoz nem érthet - de amikor az előadás közben váratlanul megcsörrent a mobiltelefonja, boszorkányos ügyességgel kapta elő zsebéből a legmodernebb csúcskészüléket, s vad profizmussal nyomkodta a gombokat. Ekkor döbbentem rá, hogy az ego majmot csinál azokból a tanítókból, kiket elfordít a fizikai világtól, mert ha valaki teljes, ha valóban Teljes, akkor a világban is megállja a helyét, mert nem csak szavakban, hanem tettekben is képes teremteni! A legtöbb tanító az Univerzum születéséről, a különféle dimenziókról meg Istenről beszél, s közben nem bírja bekapcsolni a számítógépet, vagy épp nem tudja megérteni, mi is a kamatos kamat? Ugyan már…!"
Christian ekkor tudatosan és a lehető legteljesebben élte az életet, az anyagi világ minden örömét s bánatát megtapasztalta. Belevetette magát az emberi létezésbe, és a legkülönfélébb munkák sorozatát végezte, minden társadalmi elvárásra való tekintet nélkül: volt portás, testőr, újságíró, kutató, közalkalmazott… Minden elvállalt, ami csak érdekelte, de mindent csak addig csinált, míg érdekelte. S noha a saját bevallása szerint jól érezte magát a hétköznapok mindennapjaiban, mióta a "Mit keresett ISTEN a nappalimban?" megjelent - amelyet nem ő, hanem egy barátja adatott ki - megszűntek számára az átlagos mindennapok: hétről-hétre előadásokat, különféle foglalkozásokat tart, amelyeken minden kereső embert kortól, nemtől függetlenül befogad - s tanítások nélkül, lényével segít bennünket abban, hogy megtalálhassuk önmagunk."
Munkássága
A. J. Christian életéről nagyon keveset tudunk, az információk nagy része ellentmondásos. Azok akik ismerik általánosságban két csoportba oszthatók: megvetik őt és mindenkit, aki olvassa/hallgatja őt, a másik csoport, aki felnéz rá, és tanulni szeretne tőle. Hogy mit, az kérdés még talán előttük is, főleg, hogy Christian minden lehetséges fórumon kijelenti, hogy ő nem tanító, és esze ágában sincs senkit tanítani.
Életéről és "tanításairól" nagyon sok fórumon folynak viták (csak a példák kedvéért: index.hu, Nők Lapja Café), főként a két tábor ütközteti véleményeit. Mindezek AJC-t egyáltalán nem érdeklik, ezektől függetlenül éli életét, és heti rendszerességgel tart különféle előadásokat. A nyári szünet kivételével (amikor táborokat szervez) általában kéthetente van nyilvános előadás, vele váltott héten pedig Csend-gyakorlat.
Annak ellenére, hogy saját bevallása szerint nem tanít, tart kurzusokat, melyen a TALEN mélyebb használatáról és a könyveiben lépten-nyomon felbukkanó Tudatos Figyelemről van szó. Mellesleg a Figyelem az, melyet Christian minden előadásán megemlít, mindent erre vezet vissza.
Sokan felróják neki, hogy tudását csak összelopkodta nagy nevektől, úgy mint Oshotól, Szepes Máriától, Müller Pétertől, és a régi nagyoktól: Buddha, Jézus, Mohamed, Krisna, Lao Ce, stb. Való igaz, hogy mondanivalója sok helyen hasonlít az említettekéhez, mégsem egyezik azokkal teljes mértékben. Ilyen témában (ezotéria, spiritualizmus) manapság, ugyanúgy, mint a zenében, szinte lehetetlen teljesen újat alkotni, teljesen újat mondani. Christian amúgy sem mondja ezo-gurunak magát. Amikor hitére terelődik a szó, kiderül, hogy nem keresztelték meg, nem tagja semmilyen vallásközösségnek, szektának; viszont egyiket sem ítéli el, helyezi a másik fölé vagy alá.
A legfontosabbnak az emberi szabad gondolkodást tartja. A mindentől szabad gondolkodás: társadalomtól, neveléstől, családtól, gondolatoktól, érzelmektől. Azt mondja találjuk meg a saját életünket és ne másoktól próbáljuk megtanulni, erre is jó eszköznek tartja a Tudatos Figyelmet. Nagyon sokan vádolják éppen ezek miatt szabadossággal, erkölcsi bomlasztással, társadalomrombolással, sőt egyesek még fiatalkorúak gondolatvilágának mérgezésével is.
Sokan azért nem olvassák könyveit, mert azokban manapság nagyon divatos szavak kapják a főszerepet: Figyelem, Tudatosság, Boldogság, Teljesség, Egység, stb. Valamint kijelentései ellenére sokan tartják egyház- és vallásellenesnek.