Létrehozása

A forrás alatt azt a szöveges file-t értem, ami a bemenete a TEX, L^ATEX és még néhány egyéb programnak. Létrehozására bármely szövegszerkesztő megfelel ami képes plain text formátumban menteni. Ennek ellenére érdemes olyant használni, amit úgy terveztek, hogy segítsék a TEX-el végzett munkát. Ebből és még sok más szempontból az emacs és vim a legjobb szövegszerkesztők. Én az emacs-et használom, abban fogom bemutatni a TEX-elés folyamatát. ¹ Minden karakteralapú forrás file létrehozásában sokat segít, ha a szövegszerkesztő képes az éppen használt nyelv szintaktikáját felismerni, és annak megfelelően kiszinezni a forrást. A szinezés képessége mindig a szövegszerkesztőre vonatkozik, sosem része a forrásnak, abban nincsenek a színezésről információk, azt a szövegszerkesztő találja ki a kulcsszavak, és a szövegkörnyezet alapján. Ezen kívűl egy szövegszerkesztő még számos további szolgáltatást nyújthat, ezeket egy későbbi fejezetben írom le. Kellően elvetemült kóddal minden színezést végző programot be lehet csapni. Ez azért van, mert tökéletes színezést csak a TEX emacs lisp-ben való implementálásával lehetne elérni. Ezt viszont senkinek sincs kedve megcsinálni, így a TEX-es és az emacs-es guruk jókat játszanak a minnél pontosabb színezések becsapásával. Fontos megkülönböztetni a szövegszerkesztőben és a TEX-ben használt karakterkódolást, megjelenítést. A használt kódolás külön-külön beálítható a két programban. Például mind az emacs-et, mind a TEX-et rá lehet venni görög betűs írásra. Ehhez még kell néhány egyéb program, meghajtó, amiknek a telepítése nem triviális.