El kell döntenünk az előbbi problémát úgy, hogy csak a D-diagramot és a mátrix-függvényt (azaz magát a D-szimbólumot) ismerjük, de magát a kövezést nem. Ha igaz, hogy a mátrix-függvény minden szimplexre (diagram csúcsra) ugyanazt a mátrixot adja, akkor topológiailag nincs különbség a szimplexek között, így egybevágóakat is alkalmazhatunk, vagyis egy gazdagabb szimmetria-csoportot kapunk egy lényegében azonos kövezéshez.
Hasonlóan ``összevonhatunk'' néhány csúcsot is a következő feltételekkel: Ha az
összevont csúcsokra alkalmazzuk a mátrix-függvényt, ugyanazokat a mátrixokat
kapunk eredményül. És igaz, hogy ha egy csoport minden elemére alkalmazzuk
ugyanazt a szomszédsági operációt, akkor ugyanabba a csoportba képződnek az
elemek (ez lehet természetesen másik csoport is, mint a kiindulási; illetve a
csoportok között triviálisan bijekció van, ezért ugyanolyan elemszámú
csoportokra bomlik a szimbólum.) Formalizálva:
![]() |
![]() |
(18) | |
![]() |
![]() |
(19) | |
![]() |
(20) |
Ha mindez teljesül, akkor topológiailag egy kisebb elemszámú D-szimbólummal
azonos a vizsgált szimbólum, de a kisebb elemszámú szimbólumban az
mátrix-függvény nem fix értékei az eredeti szimbólum
mátrix
függvényének a megfelelő törtrészei.
Algoritmikusan az ``összevonhatóságot'' a következőképpen vehetjük észre: Bármely két szimplexre megvizsgáljuk, hogy az adott szimplexből indulva ugyanaz-e a D-szimbólum a diagrammal és a mátrix-függvénnyel együtt. Ha ugyanaz, akkor ``összevonható'' a két csúcs a diagramban. Ha ezt bármely két párra alkalmazzuk, az azonosakat egy csoportba tesszük, és az így kapott csoportok kevesebben vannak, mint az eredeti szimbólum csúcs száma, akkor találtunk kisebb elemszámú, topológiagilag azonos D-szimbólumot, aminek gazdagabb a szimmetria csoportja.
Boroczki Lajos 2007-05-29