ELŐZMÉNYEK

A korszerű mérnökképzés elképzelhetetlen magas szintű elméleti alapképzés nélkül. Ebben pedig fontos szerepet tölt be a matematika oktatása. A budapesti műegyetem — és annak jogelődjei — e tekintetben is mindig a kor színvonalán töltötte be a feladatát. A következőkben — a teljesség igénye nélkül és inkább csak vázlatszerűen — felhívjuk a figyelmet a Műegyetem néhány tanárára, akik nemzetközi viszonylatban is megbecsülést szereztek a műegyetemi matematika oktatásnak.

A XIX. sz. második felében a budapesti műegyetem tanára volt Hunyady Jenő, aki a determinánsok elméletében alkotott maradandót (Hunyady-Scholtz-tétel). Az ezt követő századfordulón és a XX. sz. elején kiemelkedő tanárai voltak a Műegyetemnek: Kőnig Gyula és Kürschák József. Kőnig Gyula főleg a halmazelmélet területén ért el eredményeket, de igen szerteágazó munkát végzett  az algebra és az analízis területén is. A számelméletben megörökítette nevét a Kőnig-Rados-tétel. Kürschák József jelentős eredményeket ért el a variációszámítás, az algebra, a determinánselmélet, a geometriai szerkesztések és a differenciálegyenletek elméletének területén.

Kőnig Gyulát Rados Gusztáv, majd (rövid időre) Grosschmid Lajos és Egerváry Jenő követték a katedrán, Kürschák Józsefet pedig Szentmártony (Stachó) Tibor. Rados Gusztáv az algebra, a számelmélet és a determinánselmélet területén munkálkodott, Grosschmid Lajos a másodfokú alakok algebrája, Egerváry Jenő pedig determinánsok kombinatorikus tulajdonságai, a matematikai fizika differenciálegyenletei és a mátrixelmélet területén. Szentmártony (Stachó) Tibor jelentős — a kor színvonalán álló — tankönyvet írt és foglakozott operátorszámítással, valamint valószínűségszámítással- és matematikai statisztikával is.

Meg kell még említeni — a II. világháború idején tragikus véget ért — Kőnig Dénes és Szűcs Adolf nevét. Közülük Kőnig Dénes a gráfelmélet, Szűcs Adolf pedig a variációszámítás és a vektoranalízis területén munkálkodott.

A budapesti műegyetem magántanára volt az algebrista Bauer Mihály. A közgazdászok képzésében vett részt Jordán Károly, aki a valószínűségszámítás és a matematikai statisztika területén dolgozott, továbbá Huszár Géza (algebra, számelmélet) és Szép Jenő (analízis).

A II. világháború után, amikor a mérnökképzés a nagy létszámok bűvöletében élt — a Szentmártony által vezetett I. és az Egerváry által vezetett II. számú Matematika Tanszékekkel együtt — összesen hat matematika tanszék jött létre. Először a vegyész és az építészek oktatását ellátó III. mat. tanszék (Alexits György vezetése alatt), majd a Fenyő István által vezetett IV. (villamosmérnök-képzés) és a Császár Ákos által vezetett (gépészmérnökök felsőbb éveseit oktató) V. matematika tanszékek; a VI. mat. tanszék (mely csak rövid ideig létezett Bálint Elemér vezetése mellett) az Állami Műszaki Főiskola megszűnte, ill. a műegyetembe való beolvasztása után létesült. Ez a tanszék később az I. és V. tanszékek összevonásával létrejött gépészmérnök kari mat. tanszékbe olvadt.

Ezek a tanszékek később elnevezésükben is kifejezésre juttatták, hogy mely karok mérnökhallgatóinak a matematika oktatását látják el. Így alakultak ki az egyes karok „saját” matematika tanszékei, melyeken többek között olyan kiváló matematikusok működtek, mint Hajós György, Gallai Tibor, Zigány Ferenc, Makai Endre, Borbély Samu, Fenyő István, Frey Tamás, Rózsa Pál, Reiman István, Strommer Gyula, Bihari Imre, Vincze István, Varga Ottó, Soós Gyula, Prékopa András, Tomkó József, Szász Gábor, Králik Dezső, Recski András, Kis Ottó, Andrásfai Béla.  

A MATEMATIKA INTÉZET MEGALAKULÁSA ÉS TOVÁBBI TÖRTÉNETE

A 90-es évek elején bekövetkezett gyökeres átalakulások az egyetemeket sem hagyták érintetlenül. A budapesti műegyetem karonkénti önálló matematika tanszékei igen laza kapcsolatban álltak egymással. Saját maguk által írt jegyzeteket, könyveket használtak, még külön könyvtáruk is volt. Egyik legjelentősebb közülük a Villamosmérnöki Kar Matematika Tanszéke, amely nemcsak a legtöbb kiváló matematikust (kutatót, pedagógust) foglalkoztatott, de igen jó és szoros kapcsolatot alakított ki a kar mérnök tanszékeivel is. Ami a többi matematika tanszék nagy részét illeti, azok utánpótlás gondokkal küszködtek, ismert matematikusaink nem nagyon igyekeztek a 70-es és 80-as években BME-re. A 70-es években döntő szerepet vitt Prékopa András akadémikus, aki először a Villamosmérnöki Kar Matematika Tanszékének, majd a Gépészmérnöki Kar Matematika Tanszékének volt a professzora.

Fontos megemlíteni a Gépészmérnöki Karon belül 1973-ban Farkas Miklós vezetésével megindított sikeres matematikus-mérnök képzést, mely keretében összesen 20 évfolyam végzett. A mai napig nagy számban és magas beosztásban dolgoznak ezen a szakon végzett hallgatók a Műegyetem különböző mérnöki illetve matematikai tanszékein.

Az évek során fokozódó együttműködési igényt kezdetben a Matematikai Tanszékcsoport volt hivatott kielégíteni, amelyet hosszú időn keresztül Béda Gyula a Gépészmérnöki Kar Mechanika Tanszékének professzora vezetett. A matematikus közösség hálával tartozik odaadó munkájáért.

A 90-es évek elején egyre sürgetőbbé vált a matematika tanszékek még szorosabb együttműködése. Ennek megteremtését több feladat is indokolta:

• közös számítógép infrastruktúra létrehozása és az informatika oktatása,
• egységesebb oktatási formák megteremtése a mérnök karokon és ezzel együtt a karok közötti átjárhatóság biztosítása,
• matematikus képzés megindítása,
• PhD képzés bevezetése és a habilitációs jog megszerzése.

Eközben változás indult meg a Társadalom és Természettudományi Karon, amely magába foglalta a fizika, gazdaságtudományi, filozófiai tanszékeket. Csak a fizika tanszékekről ejtünk   néhány szót. A fizika oktatás az egyetemünkön jelentős múltra tekint vissza. A tanszékek a már említett Társadalom és Természettudományi Karon Intézet formájában egyesültek. 1990 után több kiváló fizikus jött a Műegyetemre javarészt a fogyókúrára fogott akadémiai intézetekből. Ezzel lehetővé vált egy igen magas színvonalú mérnök-fizikus képzés megindítása.

1992-ben a Matematikai Tanszékcsoport megkapta a doktorandusz-képzés és a habilitálás jogát. Az első években a PhD hallgatók elsősorban az ELTE-ről jöttek. Ugyanebben az évben kezdte meg munkáját a közös számítógép laboratórium, amely kialakításához sok segítséget adott Recski András professzor (Villamosmérnöki Kar Matematika Tanszék).

Az Egyetemi Tanács határozatával 1996. január 22-én megalakult a Matematika Intézet, amelynek első igazgatója Schmidt E. Tamás volt. Az Intézet négy mérnök kar öt matematika tanszékének oktatóiból, valamint a Villamosmérnöki és Informatikai Kar Matematika Tanszékének személyi állományának kb. feléből jött létre (a másik fele alkotja a VIK Számítástudományi és Információelméleti Tanszékét). Örvendetes, hogy folyamatosan emelkedett az Intézet tudományos színvonala, kiváló kollégák mellett négy akadémikus is jött az Intézetbe: Csiszár Imre, Fritz József, Rónyai Lajos, Szász Domokos. Az Intézet igazgatója 1999 és 2003 között Szász Domokos volt.

Pár éves előkészítő munka után, 1997-ben megindult a Műegyetemen a matematikus képzés. Az előzetes tárgyalásokban az időközben megalakult Matematika Intézet első igazgatója mellett igen jelentős szerepet vitt Györfi László professzor (VIK).

1998-ban megalakult az új Természettudományi Kar, 3 intézettel. Létrejöttében döntő szerepe volt Csom Gyulának az akkori Társadalom és Természettudományi Kar dékánjának. A Matematika Intézet öt tanszékkel kezdte meg működését: Algebra Tanszék, (tanszékvezető Schmidt E. Tamás), Analízis Tanszék, (tanszékvezető: Nagy Béla), Geometria Tanszék, (tanszékvezető: Molnár Emil), Differenciálegyenletek Tanszék, (tanszékvezető: Kertész Viktor) és Sztochasztika Tanszék, (tanszékvezető: Székely Gábor).

A BME Matematika Intézete a hazai egyetemek egyik kiemelkedő matematikai centrumává nőtte ki magát, amely jelentős erőt képvisel számos alkalmazási területen. A matematikus szakra csak igen magas felvételi pontszámmal lehet bekerülni. Jelentős számú PhD hallgatót képez a Matematikai és Számítástudományi Doktori iskola. Ezzel párhuzamosan az Intézet ellátja fő feladatát, a több ezer mérnökhallgató oktatását is.

A Matematika Intézet tanszékeinek megalakulását követően az Algebra Tanszék vezetését először Rónyai Lajos, majd Nagy Attila; az Analízis Tanszék vezetését Petz Dénes, majd Horváth Miklós; a Geometria Tanszék vezetését G. Horváth Ákos; a Differenciálegyenletek Tanszék vezetését először Farkas Miklós, majd Szántai Tamás és még később Illés Tibor; a Sztochasztika Tanszék vezetését először Tóth Bálint, majd Simon Károly vette át. A Matematika Intézet igazgatója Szász Domokos után Tóth Bálint, Györfi László majd Horváth Miklós lett. Ezen legújabb időszak legfontosabb változása a kétlépcsős, alap és mester szakra bontott egyetemi oktatásra történő áttérés volt. Az ezzel járó hatalmas munkában jelentős szerepet vállalt a Matematika Intézetet abban az időben vezető Tóth Bálint professzor. Györfi László professzor intézet igazgatása alatt került bevezetésre az egyetemre frissen felvett hallgatók felmérő matematika zárthelyi dolgozatának az íratása, mely eredménye alapján az első félévben egy felzárkóztató jellegű, bevezető matematika kurzus elvégzését biztosítja a Matematika Intézet az arra leginkább rászoruló hallgatók számára.

(Bajcsay Pál és Schmidt E. Tamás korábbi írásait felhasználva összeállította: Szántai Tamás)