Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy 2025. jún. 23-án elhunyt Gyurkovics Éva, kiváló matematikus és oktató, az Analízis és Operációkutatás Tanszék címzetes egyetemi tanára. Meghatározó egyénisége volt a Természettudományi Kar és a Matematika Intézet közösségének, utóbbi vezetésében sok éven át oktatási igazgatóhelyettesként is részt vett. Igényes hozzáállására, segítőkészségére mindig lehetett számítani.

Közel száz tudományos publikációja révén méltán vált tudományterületének nemzetközi szinten elismert képviselőjévé. Évtizedeken át tartó oktatói tevékenysége alatt hallgatók ezreit tanította precíz matematikai gondolkodásra.

Kedves és szeretett kollégánk elvesztése pótolhatatlan veszteség mindazok számára, akik ismerhették. Emlékét megőrizzük.

Gyurkovics Éva emlékére
(Elek, 1949. április 15. - Szombathely, 2025. június 23.)

Gyurkovics Éva Eleken született egy Gyula közeli, sok nemzetiséget békességben tömörítő településen. Egyetemi diplomát a József Attila Tudományegyetem  programtervező matematikus szakán szerzett Szegeden, amely a hazai informatika bölcsője volt. Végzése után Kalmár László professzor meghívta  az általa vezetett Matematikai Logikai és Automataelméleti Kutatócsoporthoz, a későbbi Kibernetikai Laboratóriumba, amely úttörő szerepet töltött be a hazai számítástechnika kialakulásában.

Kalmár László nagy hatással volt egész munkásságára. Gyurkovics Éva magáévá tette a Kalmárról elhíresült “dinamikus precízségre törekvés elvét” mind saját kutatásai, mind pedig oktatói munkájában. Igyekezett tanítványait szelíden, saját példamutató magatartásával meggyőzni arról, hogy a precizitásuk saját fokáról érdemes egyre magasabb szintre eljutniuk. Kalmár László csoportja 1973-ban a Magyar Tudományos Akadémia felkérésére csatlakozott az Egységes Számítógép Rendszer (ESzR) fejlesztési programhoz, amelynek Éva is tagja lett. Ezt követően 1975-től a Krekó Béla professzor által vezetett Egyetemi Számítóközpontban (ESzK) dolgozott, ahol fél évszázadra szóló társra is lelt férje személyében. Ezt az intézményt 1980-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez csatolták ELTE Számítóközpont néven, amelyet Kátai Imre akadémikus irányított. Innen került 1986-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészkari Matematika Tanszékére Farkas Miklós invitálására. Meghatározó egyénisége volt a későbbi Természettudományi Kar és a Matematika Intézet közösségének, utóbbi vezetésében sok éven át oktatási igazgatóhelyettesként is részt vett. Munkássága utolsó szakaszában a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem,  Analízis és Operációkutatás Tanszékének címzetes egyetemi tanára volt.

Gyurkovics Éva már egyetemi évei alatt tanulmányi ösztöndíjat nyert a Leningádi Állami Egyetemre, majd később a L. Sz. Pontrjagin által a Moszkvai Állami Lomonoszov Egyetemen alapított Optimális Irányítások Tanszékre látogatott. Ez a kutatóműhely akkoriban az elsők között járt a világon. Hatalmas áttörést értek el  a differenciálegyenletekkel leírható folyamatok megoldásában. Itt olyan iskola alakult ki, amelynek tagjai egyenként is világhírűek voltak. Kiváló kutatókkal ismerkedett meg Éva, mint a  numerikus módszerekkel foglalkozó F. P.Vasziljev professzorral, valamint későbbi témavezetőjével, V. I.  Blagodatszkij professzorral. Ebben a tudományos légkörben köteleződött el végleg az irányításelmélet iránt. Négy év alatt több hónapot töltött Moszkvában levelező aspiránsként, és védte meg kandidátusi disszertációját 1982-ben "Lineáris időoptimum probléma numerikus megoldása hibabecsléssel" címmel a Lomonoszov Egyetemen, megszerezve a matematikai tudomány kandidátusa címet. Tagja lett a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének. Tanulmányutakat tett számos nemzetközi hírű kutatóintézetben és egyetemen, amelyek közül a legjelentősebbek a varsói Banach Center, a University of Dundee, a Delft University of Technology, az ICTP Trieszt és az RWTH Aachen voltak.

Gyurkovics Éva oktatómunkájára magas szintű precizitás volt jellemző. Mindig önzetlenül segítette a hozzá fordulókat. Bevezető matematika előadások mellett tudományterületének legfontosabb fejezeteiből tartott előadásokat mérnököknek, matematikusoknak, PhD hallgatóknak a numerikus módszerek, a végeselem módszer matematikai alapjai és az irányításelmélet témakörökből magyar, orosz és angol nyelven. (Emellett kiválóan beszélt német nyelven is.) Kollégái, tanítványai, valamint az egyetem vezető mérnök oktatói mindig elismeréssel méltatták tevékenységét. Nevéhez fűződik, hogy bevezette a gépészkari matematika képzésbe az irányításelmélet és numerikus módszerek precíz matematikai alapokra épülő oktatását amellett, hogy előadásaiban mindig kiemelte az elmélet gyakorlati alkalmazhatóságát. Több egyetemi jegyzet, tankönyv megírása fűződik a nevéhez, amelyek közül utoljára az Optimális irányítások című e-könyve jelent meg.

Irányítása alatt számos magyar és külföldi aspiráns szerzett tudományos fokozatot. Nagy odaadással és türelemmel adta át tudásának legjavát. Tanítványai tudományos pályáját fokozatszerzésük után is figyelemmel kísérte, és nagy büszkeséggel töltötte el, amikor tapasztalta, hogy az általa megalapozott tudás segítségével hogyan ível felfelé pályájuk. Ma már számos közülük vezető pozíciót tölt be, vagy nemzetközi szinten is elismert kutatója tudományterületének. Oktatómunkája elismeréseképpen több díjban részesült, amelyek közül a Magyar Felsőoktatásért Emlékplakettet lehetne kiemelni.

Kutatómunkája kezdetben retardált argumentumú differenciálegyenletek aszimptotikus viselkedésének vizsgálatára, ezután optimális irányítási feladatok numerikus megoldására, majd nemlineáris, ún. bizonytalan paraméterű irányítási rendszerek robusztus stabilizálására irányult. Nemzetközi szinten jelentős kutatásokat folytatott a csúszó időhorizont probléma, valamint a dinamikus játékok és a késleltetett idejű bizonytalan rendszerek stabilizálásának területén. Kiemelkedő eredményeket ért el a késleltetett bizonytalan rendszerek stabilizálásában az irodalomban ismert eredményekhez képest jelentős mértékben élesítve a Ljapunov-Kraszovszkij funkcionál tagjaira vonatkozó becsléseket. A stabilitási feltételeket lineáris, majd az eszköztár fejlődésének köszönhetően numerikusan jól kezelhető bilineáris mátrixegyenlőtlenségek formájában határozta meg. Foglalkozott mind mérnöki, mind közgazdasági alkalmazásokkal is. 

 Százas nagyságrendű publikációs tevékenysége nagyrészt a legmagasabb rangú folyóiratokban jelent meg (https://m2.mtmt.hu/api/author/10002331). Ismert és elismert tagja volt a nemzetközi tudós társadalomnak. Egyszer azt mondta, hogy azért foglalkozik egy probléma megoldásával, mert az nagyon érdekli, de nyugdíjazása után ezt csak addig fogja tenni, amíg érdeklődése fennmarad. Még ma is vannak megjelenés alatt álló cikkei. Kutatómunkája elismeréseképpen Széchenyi István Ösztöndíjban részesült a 2002-2005 közötti időszakban. Számos folyóiratnál volt szerkesztő, és látott el lektori feladatokat. Munkájára, precizitására a legrangosabb helyeken számítottak szerte a világon. Tevékeny tagja volt több szervezetnek és bizottságnak, mint például az International Federation of Automatic Control Magyar Nemzeti Bizottságának, a Magyar Tudományos Akadémia Operációkutatási Tudományos Bizottságának.

Magánélete is pontosan olyan kíváncsiságot tükrözött, mint tudományos élete. Egyformán érdekelte az irodalom (a kortársak közül leginkább L. Ulickaja könyvei), a zene és a képzőművészet. Értő szemlélettel közelített az emberi alkotásokhoz, felismerve a művekben rejlő gondolatiságot és szépséget. Ezek szakmai és magánútjai során is fontos célpontok voltak. Ám ugyanúgy vonzották a természet szépségei is. Gyakran sétáltak a János-hegyen, a Hárs-hegyen, túráztak férjével otthonuk környékén, és amerre jártak szerte a világban. Emlékeimben őrzöm azoknak a szívmelengető, barátságos óráknak az élményét, amelyeket egy-egy közös séta alkalmával velük átélhettem.

A természet felfedezésében is a teljességre törekedtek, mert amit ők kis sétának neveztek, az másnak  kihívást jelentett, hiszen számukra a túra az három-, négyezer méter magas, sőt néha még magasabb  hegyek meghódítását jelentette. A szellemi sportok közül a bridzzsel töltötték idejüket legszívesebben.

A világ számos művészeti alkotásának és a természet csodáinak megismerése formálta leginkább Gyurkovics Éva szemléletét. Tudományterületén nemzetközi szintű elismertségre tett szert, amint a természet, úgy a természettudományok területén felmerült komoly kihívásoknak felelt meg. Mindkettőben szerényen, de céltudatosan haladt előre, felfedezve szépségeit, megfejtve titkait, s jutott el olyan magaslatokra, amely keveseknek adatik meg. Amikor majd feljutunk a mi saját hegyeink csúcsára immáron nélküle, akkor Évára gondolunk és kedvenc költője, József Attila (Óh szív! Nyugodj!) soraival emlékezünk rá: “De fönn a hegyen ágyat bont a köd, mint egykor melléd: mellé leülök.”

Nekünk, kik ismerhettük, mindig hiányozni fog, de példamutató életének emlékét megőrizzük, s “Az idő majd elsimítja az átéltek minden egyenetlenségét és sarkosságát.” (Ulickaja: Jákob lajtorjája)

Kiss Krisztina