Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Szabados Tamás, a Sztochasztika Tanszék nyugalmazott egyetemi docense 2026. jún. 29-én elhunyt. Szabados Tamás munkáját a matematika és annak oktatása iránti hatalmas lelkesedéssel végezte. Munkája és személyisége sokunk számára példakép marad.

Temetésére 2026. július 17-én (pénteken) 13.15-kor került sor a Kispesti temetőben (1194 Budapest, Puskás Ferenc utca 3.). Gyülekezés 12.45-től lesz a ravatalozónál (beltér).

Nyugodjon békében!

Nekrológ

Szabados Tamás kollégánk emlékére

Kedves Tamás!

Nehéz most hozzád szólni. Nehéz elhinni, hogy többé nem ülünk le beszélgetni, nem vitatkozunk egy matematikai problémáról, nem osztjuk meg egymással gondolatainkat a világról vagy a családunkról.

Több mint ötven évet töltöttünk egymás közvetlen közelében. Kollégák voltunk, sokszor dolgoztunk együtt, de ennél sokkal több is összekötött bennünket: egy több mint fél évszázados barátság.

Sokat beszélgettünk matematikáról, a matematika tanításáról, politikáról, történelemről, emberi kapcsolatokról – és ami számomra a legkedvesebb emlék marad, feleségeinkről, gyermekeinkről, majd később unokáinkról. Mindig csodáltam benned azt, ahogyan az emberekről és az emberiség egészéről gondolkodtál. Véleményed mély, átgondolt és mindig alapos volt, ugyanakkor megmaradtál nyitottnak mások érveire és gondolataira is. Ritka ajándék ez.

1972-ben szereztél villamosmérnöki diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen, de a matematika iránti szereteted már akkor a Villamosmérnöki Kar Matematika Tanszékére vezetett. 1978-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetemen alkalmazott matematikusi diplomát szereztél, majd 1982-ben egyetemi matematikus doktori címet, 1994-ben pedig PhD-fokozatot nyertél.

2000 és 2005 között sikeresen vezetted Székely Balázs kollégánk doktori munkáját.

Oktatóként mindig pontos, felkészült és lelkiismeretes voltál. Hallgatóid szerettek és tiszteltek, amit jól mutat az a beszélgetés is, amely 2008-ban jelent meg veled az Impulzus című hallgatói lapban.

Te azonban gyakran mondtad: számodra a matematika művelése és kutatása volt az első – ez volt az igazi szenvedélyed. Már fiatal tanársegédként társszerzője voltál a Vektoranalízis című tankönyvnek, később pedig több mint ötven tudományos közleményt és könyvet publikáltál.

Mindig fontosnak tartottad, hogy az elméleti matematika a gyakorlatban is hasznosuljon. Orvosokkal együttműködve dolgoztál a kardiológia és az immunológia területén. Különösen közel állt hozzád a sztochasztikus analízis világa, a diszkrét bolyongások és a folytonos folyamatok kapcsolata, az Itô-formula diszkrét megfelelője és a szimmetrikus bolyongásokhoz kapcsolódó sztochasztikus integrálok kutatása. Utolsó publikációid egyikeként jelent meg angol nyelven, Bolla Mariannával közösen írt könyved a többdimenziós stacionárius idősorokról.

A matematikáról alkotott mély gondolataidat meg is fogalmaztad a

Matematikáról alkotott nézeteim (1996) c. írásodban.

Rendszeresen hívtak hazai és nemzetközi konferenciákra, megemlékezésekre előadni. Több tanévet töltöttél amerikai egyetemeken vendégoktatóként, ahonnan mindig új szakmai tapasztalatokkal tértél haza. Ezekből mi, kollégáid is sokat profitáltunk.

Az Egyetem számos kitüntetéssel ismerte el munkádat. Többször kaptál rektori és dékáni elismerést, elnyerted a Magyar Felsőoktatásért Emlékérmet és a Kiváló Oktató Díjat.

Tagja voltál a Bolyai János Matematikai Társulatnak, az American Mathematical Societynek és a Bernoulli Societynek.

Érdeklődésed messze túlmutatott a matematikán. Erről tanúskodnak írásaid is:

Emberiségről alkotott nézeteim (2002)

Magyar történelemmel kapcsolatos nézeteim (2018)

Sokoldalú műveltségedet egy kedves történet is jól mutatja. Feleséged biztatására részt vettél a Legyen Ön is milliomos! című televíziós vetélkedőben. Később szerény mosollyal mesélted, hogy a kérdések meglepően könnyűnek bizonyultak, és végül sikerült elnyerned egy ötmillió forintos díjat, amelyből megvalósíthattátok a tervezett lakásfelújítást.

Kedves Tamás!

Mindig tiszteltem benned, hogy bármilyen magasra jutottál tudósként, nem a tudományos eredményeidről beszéltél a legtöbbet, hanem a családodról. Látszott rajtad, mennyire szereted őket, és mennyire fontosak számodra.

Most nagyon nehéz búcsút mondani.

Hiányozni fog a nyugodt jelenléted. Hiányozni fognak a beszélgetéseink, a higgadt gondolataid, a bölcs meglátásaid és az a csendes derű, amely mindig körülvett.

A tanszékünkön Te voltál a békesség embere. Soha nem kerested a hangos sikereket, mégis mindannyian felnéztünk rád. Tudásoddal, emberségeddel és szerénységeddel példát mutattál nekünk.

Köszönjük, hogy ilyen hosszú utat járhattunk végig Veled.

Nyugodj békében, kedves Barátunk!

A Matematika Intézet és a Sztochasztika Tanszék nevében barátod, Vetier András